30 éves munka a Gyermek- és Ifjuságegészségügy terén [antikvár]

1. BevezetésAz utóbbi évtizedekben felnövő gyermekeink és iQúságunk testméretei eltérnek az előző generációkétól. Erre több országban már a múlt évszázadban felfigyeltek. Majd tapasztalták, hogy a növekedés üteme felgyorsult, az érés korábbi életkorban következik be. Ezt a folyamatot nevezték el akcele-rációnak (9.). Később kiderült, hogy a felnőttkori testmagasság is egyre nagyobb lett. Ez rámutatott arra, hogy valójában nemcsak a fejlődési ütem felgyorsulásáról van szó, hanem a testméretek folyamatos változásáról is. A tempó és a méretváltozások időbeni trendjét nevezték el szekuláris trendnek. Egyéb változások is létrejöttek, pl. a születéskor várható élettartam megnőtt, a nők fogamzóképes életkora hosszabb ideig tart, stb. Hogy mindezek mennyire függenek a külső kömyezeti tényezőktől, ezt is már sokan taglalták. Galton (5) már 1875-ben felhívta erre a figyelmet. Az 1900-as években aztán megszaporodtak az ezekkel is foglalkozó közlemények, melyek közül a korlátozott terjedelem miatt csak néhányat idézek (!.-4., 6.-8., 10.-16.). Kevés azonban az olyan közlések száma, amely longitudinális (hosszmetszeti) vizsgálatok eredményeivel foglalkozik, pedig a vizsgálati alanyok valódi évenkénti növekedési sebessége csak ezekkel tanulmányozható. így követhető folyamatosan az egyes gyermekek és ilQak fejlődésének menete, fedezhetők fel korán az esetleges eltérések, a beavatkozás szükségességének időpontja, és milyenségének megállapítása. Sajnos azonban a hosszmetszeti vizsgálatok évtizedek munkáját igénylik, ezért kevesen foglalkoznak vele. Olyan közleményt pedig nem is ismerünk, amely a magyar gyermekeket és fiatalokat 18 éves koruk után is követte, egészen a felnőtt korig.