A gyógyítás szakralitása [antikvár]

Szerkesztői előszó A Magyar Bioetikai Társaság A gyógyítás szakralitása címmel teológusok és orvosok tudományos igényű esszéiből olyan tanulmánykötetet jelentet meg, melynek lényegi mondanivalója az, hogy a legsúlyosabb betegségekből, a legtragikusabb életvégi megpróbáltatásokból sem kell senkinek a halálba menekülnie. Két hivatás találkozása ez a könyv: a hittudomány és az orvostudomány perichorézise, egyfajta örökélet-mentő összefogás, mert az életvégi problémák jelentős része orvosi beavatkozást igényel ugyan, de minél közelebb kerülünk a földi lét végéhez, annál nagyobb szükségünk van a hitből meríthető erőforrásokra, és bizony teológiai ismeretekre is. Sajnálatos az eutanáziaszemlélet terjedése: sokan gondolják azt, inkább a „kegyes" halál, mint a szenvedés. Ez azonban csapda! Nem hiheti azt el komoly gondolkodásra képes ember, hogy az, ami az emberiség két legnagyobb bűnének: az öngyilkosságnak és a gyilkosságnak sátáni ötvözete - a beteg kérésére az orvos megfosztja a beteget az életétől valóban helyes és jó. Természetesen a szenvedés, a halálfélelem problematikája létezik, nem is kicsi és nem is könnyű megfelelő megoldást találni. Ezért most a pasztorálteológia, dogmatika, moráletika, bioetika, belgyógyászat, kardiológia, nefrológia, neurológia, pszichiátria, reumatológia és geriátria szakemberei a hit és az értelem közös nyelvén szeretnék elmondani az olvasónak, hogy miért és hogyan kell a Gondviseléssel együttműködni mindig, de az élet végén különösen. Ezt a harcot segít megvívni egy teológiailag képzett, elkötelezett író, akit autóbalesete kapcsán átélt halálközeli élménye, egyfajta kóma megtapasztalása különösen hitelessé tesz ebben a kérdéskörben. A kötet tíz szerzőtől kilenc tudományos esszét és két korábban már megjelent írást tartalmaz. Mindegyikből egy-egy jellemző mondat kiválasztásával szeretnék ízelítőt adni az érdeklődő olvasóknak, egyben hálás szívvel megköszönöm szerzőtársaimnak, hogy elfogadták a meghívást, a Magyar Bioetikai Társaságnak, hogy vállalta a könyv gondozását, a Nemzeti Kulturális Alapnak, hogy támogatta pályázatunkat, az Éghajlat Könyvkiadónak az igényes megjelentetést, de mindenekelőtt a Gondviselőnek, hogy a könyv megvalósulhatott.