A hormon és az ember [antikvár]

Bármilyen sötéten fest is napjainkban egyéni életünk, - hisz javarészt csak megfeszített küzdelem és szenvedés, - korunk mégis az ember történetének ragyogó fejezete. A népek kiáltó ellentétek között hánykódnak és remegve keresik az ember boldogulásának, nyugalmának és békés fejlődésének útját. Szemünk előtt játszódnak le a vergődő keresés örvénylései s alig van nap, hogy új meglepetés ne érne bennünket. Kétségtelenül izgalmas, idegölő élet! Ám talán még e fordulatokban páratlanul gazdag színtérnél is izgalmasabb az élettel foglalkozó tudomány látszólag csöndes kutató munkája. A világ zajától elzárkózó laboratóriumokban szerte e Földön szintén kemény és szívós harc folyik. És ennek a harcnak is az bemr a középpontja, az ember testi-lelki jóléte, az emberiség egészséges fejlődésének biztosítása. Egyik nagy felfedezés a másikat éri s nyomukban régmult idők lázálmai s titokzatos sejtelmei válnak most valóra. Az orvostudomány e lázas kutatásai során alakult ki egyik legfiatalabb ága, a hormonok tudománya. Ma már alig van a betegség gyógyításának és megelőzésének olyan területe, ahol valamilyen hormonnak szerepe ne lenne. S egyre újabb és újabb hormonokat fedeznek fel. Ilyenformán érthető, hogy a szakirodalomban is és a mindennapi életben is lépten-nyomon szó esik ezekről az összefüggésekről. Hormonokat emlegetünk, ha cukorbetegségre, megfiatalításra vagy a nemek átváltozására kerül a beszélgetés sora. Ha a madarak vándorlásának okát vagy az állatok vedlésének titkát keressük, megint csak a hormonokhoz fordulunk válaszért. Legújabban az állatok téli álmát is hormonnal magyarázzák. Sőt tudjuk már azt is, hogy ez a titokzatosság homályából mindinkább előretörő anyag a növényvilágban is megvan és ismeretével számtalan növényélettani jelenség magyarázható meg. Valósággal gyermekkorunk mesevilágának fogalmai kelnek életre, mikor például azt olvassuk, hogy a kutató hormon segítségével meggyorsítja a növekedést. Vagy amikor majdnem mérhetetlen mennyiségű anyaggal a halál küszöbéről visszaszólít az életbe. Vagy amidőn a test megsegítésén túl a szellemi működésének fogyatékosságain is változtatni tud.