A hypertonia és kardiovaszkuláris prevenció kézikönyve [antikvár]

Előszó XXXI Előszó az első kiadáshoz (2000) A magas vémyomás világszerte a cardiovascularis betegségek egyik legfőbb meghatározója, ez egyike a legelterjedtebb betegségeknek. Jelentősége az általa okozott szövődmények - célszervkárosodások - miatt igen nagy. Az ún. Global Bürden of Disease tanulmány szerint a világon a malnutritio és a dohányzás után a megbetegedések legnagyobb jelentőségű okaként a hypertonia jelölhető meg. Szinte triviálisnak mondható az a megállapítás, hogy a szív- és érrendszeri megbetegedések hazánkban is a vezető halálokok közé számítanak. Míg Amerikában és a fejlett ipari országokban a myocardialis infarctusok és a stroke mortalitása 1972 óta 40-60%-kal csökkent, Magyarországon a hypertoniás mortalitás csökkenése tendenciaszerűen csupán 1995 óta látszik. Ma már biztosan állíthatjuk, hogy megfelelő antihypertensiv kezeléssel szövődményeinek jó része megelőzhető vagy késleltethető, s ha mégis létrejön, enyhíthető. A hyper- tonia témakörében naponta több száz publikáció jelenik meg világszerte, ezek figyelemmel kísérése még az Intemet-korszakban is szinte lehetetlen feladat. A magas vérnyomással foglalkozó kézikönyvek a szintézis nehéz feladatát kívánják megoldani. A Laragh J.H. és Brenner B.M. szerkesztésében több alkalommal megjelent „Hypertension" című kétkötetes munka alapvető jelentőségű mű, sok év óta az elméleti és klinikai szakemberek elsőszámú referencia kézikönyve, Kaplan N.M. „ Clinical Hypertension "-je pedig a gyakorló orvos mindennapi bibliája. A magyar szerzők könyvei közül kiemelem Gömöri Pál „Hypertonia" című művét, de Chátel Rudolf „Essentialis hypertonia" című, két kiadásban is megjelent monográfiáját, Kékes Ede és Farsang Csaba „A magasvérnyomás-betegség " című könyvét és Barna István „Klinikai hypertonia " című, a gyakorló orvosoknak szánt munkáját. A technika fejlődése széles körben lehetővé tette az ambuláns vérnyomás-monitorozás alkalmazását. Ennek, a hypertonia diagnosztikájában egyik legfontosabb diagnosztikai eszköznek az alkalmazásáról szól a Farsang Csaba és Alföldi Sándor „Ambuláns vérnyomásmonitorozás és gyakorlati alkalmazása" c. kismonográfiája.