A munkaköri alkalmasság orvosi elbírálásának irányelvei I-IV. [antikvár]

BEVEZETÉS A fiatal ember pályaválasztása, a meglett korú munkábaállítása az egyén adottságaitól és a társadalomnyújtotta munkalehetőségektől függ. A kérdés ugyanolyan mértékben egészségügyi,- mint szociális vonatkozású. Az egyénnek és a társadalomnak egyaránt érdeke, hogy a dolgozó ember megfelelően el tudja látni legalább átlagos termelékenységgel munkakörét, de ugyanolyan egyéni és közösségi érdek, hogy ezt a munkát tartósan, egészségének károsodása nélkül végezze. Az orvos feladata nem a beteg gyógyításával kezdődik, és nem is azzal fejeződik be. Amikor a panaszok megszűntek, nemcsak arról kell döntenie, hogy a beteg meggyógyult és újra munkaképessé vált-e, hanem véleményt kell nyilvánítania arról is, hogy eredeti munkakörében változatlan körülmények között dolgozhat-e tovább anélkül, hogy egészségének károsodását, állapotának romlását okozza. Ahhoz, hogy az orvos a munkába visszatérő embert valóban a számára legmegfelelőbb helyre állítsa, tisztában kell lennie a beteg állapotával, munkájának természetével és körülményeivel. A beteg állapotának megítéléséhez ismernie kell a lezajlott betegség természetét, lefolyását és azt az állapotot (státuszt), amellyel a betegség gyógyult. Pontosan ismernie kell a megmaradt defektust, mind morfológiai, mind pedig funkcionális vonatkozásban. Ezért az orvosnak járatosnak kell lennie a korszerű diagnosztikus eljárásokban, tudnia kell ezek lehetőségeit felhasználni és a nyert adatokat megfelelően értékelni. A gyógyító módszerek ismerete is szükséges annak megállapítására, hogy az állapot további javulása milyen eljárástól és milyen mértékben várható. A különböző munkaféleségek jellegüknél vagy körülményeiknél fogva különböző mértékű terhelést jelentenek a szervezet számára. Rendezett higiénés körülmények között ez a terhelés általában nem vezet megbetegedésre. Azonban azonos expozíciós körülmények között dolgozók közül egyesek megelőzően kiállott megbetegedésük, veleszületett vagy szerzett defektusuk következtében az átlagosnál jobban veszélyeztetettek, könnyebben károsodnak. Péid.aként az ipari mérgezéselv veszélyét említjük, amely haniarabb okoz megbetegedé seket azokon, akiknek kiválasztó vagy méregtelenítő apparátusa működésében károsodott. Az ipari pathologia számos tapasztalattal rendelkezik, amelyet a munkaalkalmasságot elbíráló orvosnak hasznosítania kell.