A neurológiai intenzív ellátás főbb kérdései [antikvár]

Előszó A klasszikus neurológiában, majd az arról leváló szakterületeken: az idegsebészetben - azon belül a neurotraumatológiában -, továbbá a stroke-ellátásban és a neuroimmunológiában vannak olyan kórképek, kórállapotok, amelyeknek gyógyítása napjainkban elképzelhetetlen intenzív terápia nélkül. így mára kialakult és jól körvonalazódott egy határterület: a neurointenzív ellátás (angolul: neurocritical care, neurointensive care), amelyet egyes országokban, kórházakban az általános intenzív terápiás osztályokon belül, másutt a neurológiai, az idegsebészeti, a stroke-osztályokon, vagy a traumatológiai ellátás keretében, speciális intenzív ellátó egységekben végeznek. És létezik egy harmadik modell is: főleg az egyetemi vagy a nagy, területi ellátást nyújtó kórházak hatalmas intenzív osztályának részeként jól elkülönülő neurointenzív részleg működik szakosodott személyzettel, s itt minden idegrendszeri súlyos akut állapot ellátását elvégzik. Két-három évtizeddel ezelőtt még úgy gondoltuk, hogy a súlyos idegrendszeri károsodás — lett légyen az bámiilyen eredetű is — visszafordíthatatlan. Ez a szemlélet erősen gátolta az akkori terápiás igyekezetünket. Azóta azonban tudottá vált, hogy az elsődleges károsodást követő ún. másodlagos károsodások megelőzése lényegesen csökkenti a halálozási arányt, a maradandó károsodásokat. Ez a felismerés óriási lendületet adott a neurointenzív ellátás fejlődésének. A másodlagos károsodások megakadályozása, mértékének csökkentése vált a neurointenzív ellátás fő feladatává, ami nem elsősorban új és újabb gyógyszeres beavatkozásokban, hanem a kezelés szemléletének, az ellátás szervezési feltételeinek megváltoztatásában jelent meg. Ez a terápiás megközelítés leegyszerűsítve úgy fogalmazható meg, hogy oxigenizált vért juttatunk az agy sérült részéibe, a sérült és az ép állomány határterületeire, nemegyszer a duzzadt területeken átpréselve azt. Természetesen, amennyiben lehetséges, a folyamatokat kiváltó ok kezelését (pl.: thrombus oldása) is el kell végezni. A ma oly népszerű terápiás irányelveken és protokollokon túl a betegre adaptált kezeléshez elengedhetetlen a betegségek mögött húzódó patofiziológiai folyamatok megértése. Ezért a könyv első fejezete a legfőbb patofiziológiai tényezőket 25