A neuropsychiatria néhány problémája [antikvár]

A Serpasil és a Largactil psychiatriai alkalmazása Irta: cir. ANGYAL LAJOS és dr. PERTORIN1 REZSŐ Reserpine (Serpasil) A Rauwolfia serpentina, hindu nevén ,,Pagla-ka-dacra" (magyarul: őrültséggyökér, kígyógyökér) gyógyhatásának ismerete Indiában legalább 2500 évre nyúlik vissza. A porított növény vérnyomáscsökkentő és nyugtató hatásáról az első tudományos közlemények az indiai orvosi irodalomban jelentek meg 1931-től folyamatosan (Só Siddiqui és R. H. Siddiqui 1931, Sen és Bose 1931, Chopra, Gupta és Micherjee 1933, Gupta, Deb és Kahali 1943, De 1950, majd Ray 1950). A negyvenes évek elején a gyógyszert csupán a hypertensio kezelésére már több mint egymillió hindu használta, de a nyugati orvosi körök erről csak 1949-ben szereztek tudomást, amikor R. J. Vakil, a British Heart Journal-ban 50 eset kapcsán beszámolt a gyógyszer antitenzív hatásáról. Nyugaton elsőként R. Wilkins próbálta ki a rauwolfia-kezelést klinikai anyagon. A növény hatékony kristályos alkaloidáját Müller, Schlitter és Bein izolálták 1952-ben. Ez az alkaloida, a Reserpin (továbbiakban R.), amelyet a Ciba-gyár Serpasil néven hoz forgalomba, kitűnik tartós központi nyugtató és vérnyomáscsökkentő hatásával, de létrehozza mindazon pharmacologiai hatásokat is, amelyeket Indiában már korábban leírtak. A kristályos alkaloida (amelynek ma már a szerkezeti képletét is ismerjük) előállítása a gyógyszer klinikai alkalmazását és elterjedését igen nagymértékben megkönnyítette és ma már az R-nel foglalkozó belgyógyászati és elmekórtani irodalom szinte áttekinthetetlen. A hazai psychiatriai irodalomban -eddig csupán Simkó és Stiaszny (1956) ismertették 25 beteg ambuláns R-kezelése kapcsán szerzett tapasztalataikat, s minthogy az R a Largactillal együtt mind a heveny, mind az idült elmebetegségek kezelésében igen jelentős, új utat nyitott, az eddigi külföldi kutatások és saját eredményeink összefoglaló közlése feltétlenül indokolt.* Az R. pharmacodynamiás hatásai Az R. általános pharmacologiai hatását Bein, Gross, Tripod és Meier már 1953-ban tisztázták; ugyanők, továbbá Schneider és Earl 1954-ben a gyógyszer megnyugtató hatásának a barbiturátok sedatív hatásához való viszonyát is vizsgálták és a két hatásmechanismus között kifejezett antagonismust állapítottak meg. Az R-syndroma legnagyobb részben központi, kisebb részben környéki támadáspontokra utal. Jellegzetes tünetei: Miosis, a pislogóhártya elernyedése, a testhőmérséklet,, vérnyomás és pulsusszám csökkenése, a légzésnek bizonyosfokú gátlása, a gyomor-bélperistaltica fokozódása, nemkülönben az általános megnyugtató hatás és a psychés activitás csökkenése, — kétségtelenül a parasympathicus központok activitásának a túlsúlyát igazolják. Bein