A rövidhullámok klinikai alkalmazása [antikvár]

1925-ben jelent meg „A diathermia és klinikai alkalmazása" című könyvem, mely az akkor még nálunk aránylag szűkkörben alkalmazott diathermiára vonatkozó ismereteket és therápiás tapasztalatokat foglalta össze. Ezt követte rövidesen Johann Ambrosius Barth kiadásában Lipcsében megjelent németnyelvű bővített kiadás. Közben az orvostudomány egyéb területeihez hasonlóan, a fizikális therápia terén is nagy előrehaladás történt és különösen az utolsó években a gyógyítás szolgálatába állított rövidhullámok jelentenek számottevő fejlődést. A diathermia és rövidhullámú therápia - bár tulajdonképen két különböző gyógyító eljárás, - mégis sok tekintetben vonatkozásba hozhatók egymással. Igy - többi között - mindkettőjük közös forrása a nagyfrekvenciájú elektromos áram, mely 1 millió frekvenciával a diathermia hosszhullámait, 100 millió frekvenciával a rövidhullámokat képezi. A nagyfrekvenciájú elektromos áram felhasználásán alapuló két gyógyító eljárás egymástól így elsősorban hullámhosszúságban különbözik. Az eddigi tapasztalatok arra mutatnak, hogy a rövidhullámok alkalmazásával a diathermiánál magasabb értékű gyógyítóeljárás birtokába jutottunk. Ezt bizonyítja a rövidhullámú therápia szélesebb indikációs köre, mely olyan területekre is kiterjed, amelyeken a diathermia alkalmazása egyenesen ártalmasnak bizonyult. A diathermia, mint a nagyfrekvenciájú áramok gyógyítócélra történő felhasználásának sok éven át szinte egyeduralmat jelentő alkalmazási módja és az általa elért kedvező gyógyulási eredmények adtak ösztönzést a további fejlődésre. Igy a diathermiát a rövidhullámú therápia előfutárjának tekinthetjük, mely annak kialakulásában, eljárásainak kidolgozásában nagy szerepet töltött be. Ezeket szem előtt tartva - a rövidhullámok klinikai alkalmazását tárgyaló jelen munkámat bizonyos vonatkozásban diathermiás könyvem további kiadásának tekinthetem, mely az előzőhöz hasonlóan a fizikális therápia újabb birodalmába kíván tájékozást nyújtani.