A sejtosztódás farmakológiája VI. 1977/2. [antikvár]

Részlet: KÜLÖNBÖZŐ DEXAMETAZON ÉRZÉKENYSÉGŰ EGÉR FIBROBLASZT SE3TEK ELŐÁLLÍTÁSA ÉS OELLEMZÉSE Gál A., Bajnóczky Katalin, Venetianer Anikó MTA Szegedi Biológiai Központ Genetikai Intézet, Szeged A szeroid hormonokat egyes humán daganatos betegségek kemoterápiájában már régóta sikerrel használják akár önmagukban, akár a kombinált citosztatikus terápiában. Különösen jó hatást tapasztaltak pl. az emlő-és prosztata karcinómák szexual-szteroid kezelésével, ahol ez az esetek mintegy 1/3-ában teljes regressziót eredményezett. Ugyanakkor az emlőrákos esetek bizonyos hányada kezdettől fogva nem befolyásolható szexuál hormonokkal. Gyakran tapasztalt tény az is, hogy a kezdetben jól reagáló neoplázia vagy a metasztázisok egy idő után nem befolyásolhatók tovább szteroid hormonokkal, szteroid rezisztenssé válnak. A rezisztencia kialakulásának módja ma még nem tisztázott, és ennek megismerése nagyban pontosithatná mai tudásunkat a szteroid hormonok molekuláris hatásmechanizmusáról is. A mai elképzelések szerint a hormon bejut a sejtbe, ahol a citoplazmatikus specifikus szteroid-receptorhoz kapcsolódik. A hormon-receptor--komplex kialakulála elindit egy reakció-láncot, amely során a sejt a reá jellemző szteroid választ mutatja. Elméletileg a szteroid rezisztencia legkézenfekvőbb magyarázatát a citoplazmatikus szteroid-receptor hiánya