A stomatológia haladása [antikvár]

ELŐSZÓ ÉS EMLÉKEZÉS Második könyvünket adjuk ki a háború után. Nehéz volna e tényt, boldog örömmel nem említeni akkor, amikor tudományos könyv megjelentetése csaknem lehetetlennek látszott. Második könyvünk megírására is a kegyeletes emlékezés vezetett. Ezt a könyvet az 1944-ben elhalt Salamon Henrik pofesszor emlékének szenteltük. Tiszteletünknek, megbecsülésünknek és ragaszkodásunknak kívánunk kifejezést adni aziránt, aki mindnyájunk között a legszebb lelkű ember volt és aki a legkevesebbet csevegett, de a legbölcsebben beszélt. Szerencsésnek mondhatja magát az, aki ismerte és hallhatta őt, mert ő volt a kiapadhatatlan tudás, a megtisztult szellem és a mindent megértő és megbocsátó bölcs szerénység. Amitől az élet fogyatékos hallása folytán megfosztotta, ugyanazért kárpótolta látásának élességével és fogékonyságával a tudomány iránt, amelynek olthatatlan szerelmese volt. Egész életének szenvedélye és öröme a tudomány szolgálata volt. Tőle tanultuk meg szakmánk szeretetét és a stomatologia értékelését. Tőle tanultuk meg a gondolatok mélységét és azt, hogy az ismereteknek nem a halmazával, hanem az egyéni kritikával feldolgozott, tudással használhatunk csupán embertársainknak. Salamon szelleme sugallta azt is, hogy e könyv megjelentetése tekintetében tegyük próbára magunkat éppen a legnehezebb viszonyok között képességeink, az adott helyzetben megkívánt elhivatottság, reátermetlség birtoklása felől. Ugyanezen szellem kívánta azt is, hogy a klinika teremtse meg azt a tudományos légkört, amely felébreszti a tudás vágyát, észreveszi és felkarolja a tehetséget, ösztönzi a kezdeményezőt és megbecsüli a munkát. Az a sok nehézség és akadály, amelynek leküzdésével megbirkóztunk, feljogosít arra a feltevésre, hogy Salamon szelleme győzött bennünk és általunk. A befejezett küzdelem mindig értékes tanulságot ad. Mi azt nyertük, hogy tépelődő szemléletünk irányt kapott és kialakult önbizalmunk, reménytelen vágyaink teljesülni látszanak, és fátyolosan látó szemünk megtisztult jövőbe tekint. Őrizni fogjuk e szellemet mint humanista példaadást a tudomány önfeláldozó szolgálatára. BALOGH