Bővebb ismertető
Előszó
A szélütés/stroke a cardiovascularis betegségek egyik legfenyegetőbb célszervi szövődménye. Jelentőségét megerősíti, hogy mind a halálokok, mind a megrokkanás okai között az egyik leggyakrabban regisztrált tényező. Olyan kihívás az egészségügy számára, amely csak biztos alapokon nyugvó szakmai összefogással, a specialisták együttműködésével kezelhető. A szélütés/stroke problémaköre összetett megközelítést és feladatot jelent, alapját a megelőzés képezi, amelyet a közvetlenül veszélyeztetettek időbeni felismerése követ. Ha bekövetkezik az acut katasztrófa, az elsődleges ellátás, a speciális intézeti szakellátás, a rehabilitáció és az élethosszig tartó otthoni gondozás szakmai színvonala határozza meg a beteg sorsát.
Az agyérbetegség valamennyi fázisában a családorvos szerepe meghatározó, mert egyedül neki van lehetősége a korán kezdett megelőzésre, a fenyegető betegség észlelésére, majd az acut fázis után a szélütést túlélt betegek folyamatos felügyeletére, gondozására. Ezért a betegek sorsa tevékenységétől függ, amely minden szempontból meghatározza a későbbi prognózist.
A szélütés/stroke ellátásának hosszmetszeti képe részleteiben nem ismert. Hiányoznak azok az információk, amelyek nemcsak egyes praxis szintjén, de regionálisan is leírják az ellátást, feltárják az eredményeket és a gyenge pontokat, hogy megfogalmazhatók legyenek a megoldásra váró feladatok.
Erre tettünk kísérletet vizsgálatunkkal, amikor az ÉGIS Cardiovascularis Club továbbképzési kereteit felhasználva országosan felmértük a szélütést túlélt betegek állapotát. Mivel a Club országos hálózattal, akkor közel húsz centrumban, több mint ezer résztvevővel működött, körükben ismertettük a vizsgálat tervét és módszerét. A vizsgálatban való részvétel önkéntes volt, és a családorvosok közül is csak azokra vonatkozott, akik a Club programjai iránt érdeklődtek, és azokon rendszeresen megjelentek. Tudatában voltunk annak, hogy a résztvevők, mert nem véletlenszerűen kiválasztottak, és területenként a részvételi arányuk sem egyformán képviseli a családorvosokat, nem fogják a szó igazi értelmében reprezentálni a közel 8.000 magyar családorvost. Ennek ellenére bíztunk abban, és ez később beigazolódott, hogy a részvevők nagy száma és területi eloszlása lehetővé tesz részletes elemzést, és a tapasztalatok általánosítását. Hangsúlyozni kell, hogy a 750 vizsgálatban résztvevő praxis családorvosai azon túl, hogy saját magukat képviselik, csak egy olyan mintát jelenítenek meg, amelyben az orvosok az átlagosnál jobban érdeklődnek a szív és érrendszeri betegségek megelőzése, komplex gondozása iránt. Mivel évek óta, elsősorban a