A szembetegségek és szemtünetek összefüggése a szervezet egyéb betegségével [antikvár]

A szembajoknak tekintélyes része a szervezetnek valamely általános vagy helyhez kötött kóros változásán alapul. Az összefüggések ismerete lényegesen megkönnyíti nemcsak a szembaj, hanem az általános betegség felismerését is. A kapcsolat felismerése és bizonyítása azonban csak akkor könnyű, ha valamely általános betegség kíséretében mindig ugyanazon jellemző szembetegséggel találkozunk. Ilyenkor a szembajt illetőleg a típusos kórképről szoktunk beszélni. Ezen esetekben azonban a priori csak a kölcsönös kapcsolat bizonyos. A vesebaj mint olyan, pl. nem okoz retinitis albuminuricát, hanem csak bizonyos esetekben, elsősorban a hypertensioval járó nephritis, illetőleg zsugorvese. Gyakorlatilag rendkívül fontos, hogy az ú. n. típusos kórképek aránylag ritkák. Így pl. gümőkóros és lueses iritis nem jellegzetes alakban gyakrabban lép fel, viszont meg más folyamatok utánozhatják a "típusos" kórképeket. A szem egyes részeinek reakcióképessége ugyanis mint minden szervé, korlátozott, azért érthető, hogy a szövetek különböző ingerekre egy és ugyanazon módon felelhetnek. A papillo-macularis köteg érzékenységében és anatomiai helyzetében rejlik, pl. hogy a centralis scotoma nemcsak különböző mérgek hatása alatt fejlődik ki, hanem bizonyos, a látóideg szemgödri részére terjedő gyulladások kíséretében is észlelhető, de egyik fontos tünete a sclerosis polyinsularisnak is. Tehát több, lényegileg különböző ártalom szerepelhet ugyanazon klinikai kép, az ú. n. neuritis retrobulbaris keletkezésében.