A társadalomorvostan alapjai [antikvár]

BEVEZETás Amikor az Egészségügyi Főiskolai Kar hallgatója megkezdi tanulmányait, egy nagy szervezet részévé válik: néhány év múlva a magyar egészségügy egyik szakképzett dolgozója lesz. Azért kell elsajátítania a tevékenységhez szükséges tudnivalókat, szakmájának művészetét, hogy meg tudjon felelni azoknak a társadalmi tényeknek, amelyek szükségessé - és ezért lehetővé - tették főiskolai szintű kiképzését. A főiskolai hallgató ismeretei és elképzelései jövendő hivatásáról rendszerint személyes élményeken alapulnak: saját vagy hozzátartozói betegsége alkalmával megfigyelte és megszerette az egészségügyi dolgozók tevékenységét; olvasmányai, amelyek nagy kutató vagy gyógyító egyéniségekről szóltak, maradandó élményt hagytak benne; esetleg a i családjában, vagy közvetlen környezetében tevékenykedők példája indította arra, hogy az egészségügyi pályát válasz-sza hivatásául. Szakmai érdeklődése - és ez természetes dolog - szinte kizárólag a gyógyító-megelőző és a közegészségügyi-járványügyi ellátás területére korlátozódik. Nem ismeri viszont azokat a mélyebb összefüggéseket, amelyek ezt a tevékenységet végső soron meghatározzálc. Az orvostudomány és az egészségügy konkrét társadalmi igényt elégit ki; munkás művelői - bármelyik posztján álljanak is a szolgálatnak - e társadalmi igény gyakorlati ki-elégitői- A laboratoriuniókban dolgozó kutatók az életfolyamatok egyre alaposabb megismerésével azok befolyásolásának lehetőségeire is igyekeznek fényt deríteni. A gyógyító orvosok a betegségek megelőzésével, a beteg gyógyításával nemcsak az egyes emberek, hanem a kollektíva,