Allergia és allergiás betegségek [antikvár]

Az utolsó harminc évben a serumok kiterjedt alkalmazása folytán ismeretessé vált az anaphylaxia jelensége. Az anaphylaxia ismerete révén érthetőkké váltak azok a serum oltások után fellépő tünetek, amelyeknek az volt a sajátosságuk, hogy a tünetek látszólag minden szabályosság nélkül előre nem várhatóan léptek fel aránylag kis mennyiségű serum adására is, viszont ugyanazon serum más egyéneknél még sokkal nagyobb mennyiségben sem okozott különösebb megbetegedési tüneteket. Langerhans anatuomus hívta fel a figyelmet ezen serumhatásra 1896-ban saját 5 éves diphteriában megbetegedett gyermekének szomorú esete kapcsán. Langerhans nyomán sok közlemény számolt be ezen serum hatásról, amely hatás szerint a teljesen ártalmatlan serum egyeseknek túlérzékenysége révén a megszokott képtől egészen másszerű hatást fejthet ki. Az ilyen serumhatásnál tehát az egyéni érzékenység, constitutió, idiopathia jelentősége lép előtérbe, mivel az ártalmatlan serum csak ezen túlérzékeny egyéneknél idézi elő a Pirquet és Schick által részletesen tanulmányozott serumbetegség körébe tartozó tüneteket. 1890-ben a tuberkulin kiterjedt alkalmazása után, ugyancsak több helyről a tuberkulin nem várt kellemetlen mellékhatásairól történtek közlemények. Úgy a serumok, valamint a tuberkulin alkalmazásánál lassanként kialakult az a felfogás, hogy másképen reagál az a szervezet, amely már egyszer érintkezésben volt a serummal, vagy fertőzve volt tuberkulózissal és máskép reagál az a szervezet, amely oltáson vagy ferőzésen még nem ment keresztül. Amint a későbbiekből kitűnik, ez a felfogás - ismételt érintkezés a kórokozóval - csak az esetek kisebb részére vonatkozik, mivel a súlyosabb esetek épen a primär allergiánál - a szervezet túlérzékenysége a kórokokkal mindjárt az első érintkezésnél - fordulnak elő. Fentiekhez járulnak még a régi irodalomban előforduló esetek, ahol egyesek szervezetének sajátságos reagálóképessége és megbetegedése lépett fel normális szervezetre hatástalan ártalmakra (idiosynkrasia)...