Alvás és altatószeres gyógykezelés [antikvár]

Alvást előidéző szereket minden korban ismertek, mert az ember már az ősidőkben is tudatában volt az alvás jótékony hatásának, mely a teljesítőképesség, valamint a jó közérzet megtartásához szükséges. Az alvás közben ható építő erők felismerése az "egészséges alvás'' fogalmában minden kor népeinél kifejezésre jut. A rendszeresen kutató physiologia fejlődése során az alvással járó számos jellemző tünetet ismertek meg. Ezeket ma még az alvás lényegének és kiváltó okainak pontosan körülirt képévé összefoglalni nem lehet. Az orvost azonban ezek ismerete hozzásegíti, hogy egyes tünetekből az alvászavar okát és jelentőségét megállapíthassa. A korszerű gyógyszertan az említett felismerések alapján megtalálta azokat a szereket, melyek lehetővé teszik az orvosnak, hogy figyelembe véve a zavaró ok elhelyezkedését - az agytörzsben, illetve kéregben -, súlyosságát - el-, illetve átalvási zavar -, továbbá a beteg sajátosságait, a zavar elhárítására a megfelelő szert alkalmazhassa.