Az agy és tudata [antikvár]

ELOSZO Ma, 2005. március 29-én, amikor ezt az előszót írom, a szünet nélkül működő worldo-meters info közli, hogy a világon abban a percben, amikor éppen nézem az Internetet, 6 466 587 425 ember él. Az idén eddig 12 778 211 ember halt meg, viszont 31 075 861 ember született. A természetes egyensúly felborulásának kiáltó jele, hogy csak a mai napon a világon 13 óra 15 percig 116 056-tal több ember született, mint halt meg. Az állandó hírszolgálatok a tévé képernyőjén élőben adnak hírt, percről percre, a világban éppen végbemenő legjelentősebb eseményekről, melyek életünk bármely napján ékesen bizonyítják rend és káosz szimultán együttélését az emberi társadalomban. A természettudomány eddigi története már sokoldalúan bizonyította, hogy bár a jelenségek végtelenül komplexeknek, színeseknek tűrmek, a működésüket biztosító alapvető természeti törvények egyszerűek, szürkék. Életcélom volt, hogy kísérletesen egyértelműen alátámasztható, tehát racionáUs élettani magyarázatot találjak rend és káosz vitathatatlan együttélésére az emberi társadalomban. Kutatásaim konklúziói, hogy (I) az emberi agykéreg egyedülálló képessége szerzett hajtóerők szinte korlátlan megszerzésére teremtette meg társadalmát és biztosította armak fejlődését mai szintjéig; (2) a társadalom még ma is történetének első, mítoszvezérelt korszakában, bár annak már vége felé él; és (3) keresi a továbbfejlődés útját, mely végső, rációvezérelt korszakába, békés, globális egyensúlyi állapota eléréséhez vezet. Az ember számára fő feladat volt és maradt agy és tudat összefüggésének a saját fejlődése szempontjából legracionálisabb értelmezése. A legutóbbi elemzésnek. Kari R. Popper és John C. Eccles briliáns írásának, címe: The Self and Its Bmin: An Argument of Interactionism (A tudat és az ő agya: Az interakcionizmus érve) (Popper és Eccles, 1977) elárulja, hogy a ma már nem élő szerzők dualisták voltak. Popper, a filozófus, agnosztikusnak tartotta magát. Eccles, az agykutató, istenhívő volt, hitt a természetfeletti erőkben. Mindketten kétségbe vonták, hogy az agy/tudat viszony valaha is feltárható lehet. Mindketten bizalmatlanok voltak valamiféle egyszerű megoldás lehetőségét illetően. Mindazonáltal, annak a 12 dialógusnak intellektuális sugárzása, melyet 1974 szeptemberében folytattak (Popper és Eccles, 1977, Part Hl), még arra az olvasóra is lenyűgöző hatást gyakorol, aki problémamegközelítésük alapvetésével nem ért egyet. Az én monográfiámnak (Knoll, 2005), melynek ez a könyv a magyar változata, már a címe - The Bmin and Its Self: A Neurochemical Concept of the Innate andAcqiiired Drives - elárulja, hogy a Popper/Eccles állásponttal ellentétben, a dualista megközelítést elvetem. Kísérletet teszek annak bizonyítására, hogy bár a tudatosan cselekvő ember a földi élet legbonyolultabb, legszínesebb természeti jelensége, a működését biztosító alapvető természeti törvények egyszerűek, szürkék.