Az ember és környezete [antikvár]

Az ember és környezete 213 ELŐSZÓ „Az ember és környezete" kiadvány - alkalmazkodva az újabb kutatások és tapasztalatok eredményeihez - negyedik kiadásához érkezett. A Szerzőnek öröm és megtiszteltetés, ha szerény munkáját érdeklődés kíséri. Ebben közrejátszik az, hogy a felsőoktatásban több karon és/vagy szakon kötelező tantárgy a környezet-egészségügy, továbbá a lakosság - felismerve a környezet jelentőségét - éberen figyeli annak minden történését. Ez tulajdonképpen egy folyamat integráns része, hiszen a „közegészségügyi állapotok iránt már az ókorban sem voltak közönyösek" (Fodor J., 1886). Az eltelt mintegy másfél évszázad alatt számos változás történt az emberiség életében és környezete állapotában, de máig aktuális maradt Fodor József (1882) meghatározása, amely szerint: „A közegészségtan azon természeti erők kutatásával foglalkozik, melyek úgy az ember, mint az összes népesség egészségére akár káros, akár előnyös befolyással vannak." Meggyőződésem, hogy a lakosság egésze és az egyes ember egészségi állapotának megóvása, megtartása érdekében az egészséges életre nevelést már a fogamzástól kell elkezdeni. Ennek módszereire számos kitűnő szakkönyv áll rendelkezésre. Munkám a teljesség igénye nélkül készült, apróbb részletekbe nem bocsátkozik, inkább az átfogó áttekinthetőséget tűzte ki célul. A szakkifejezések értelmezését a függelék tartalmazza. Megköszönöm a Miskolci Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar dékánjának, Dr. Peja Mártának, hogy lehetővé tette az újabb kiadást. Hálásan köszönöm Gáthiné Solczi Ágnesnek a kézirat kifogástalan és pontos elkészítését. Szülőföldünkre bepillantó grafikák osztálytársam, Berta Márton tanár úr műve, amelyet tisztelettel megköszönök. Szándékom szerint egyaránt ajánlom e kiadványt a nem egészségügyben, de az egészségügy speciális szakterületén foglalkoztatottak számára is. E kétfajta igénynek igyekeztem a harmonikus összhangját megkeresni, kifejezésre juttatni, olyan összefüggéseket feltárni, amelyek a környezetszennyezés humán következményeit bizonyítják. Legyen ösztönző a megismerés, és a folyamatos cselekvés a cél. Ha ez irányú törekvésem valamennyire is sikerült, úgy gondolom, célom elértem. Miskolc, 2007. szeptember Takács Sándor