Az emberi test I-II. [antikvár]

Ezt a könyvet szakemberek írták, természetesen. Sokan. Sok szakember. Ismét más szakemberek bírálták, felülbírálták, tanácsokat adtak, javaslatokat tettek. Biólógusok, sebészek, belgyógyászok, különböző kutatók, vegyészek, a mikrofotográfia szenvedélyes ismerői, a lombikok, pipetták, görebek, elektromikroszkópok szerelmesei szenvedélyes ismerősei, a lombikok, pipetták, görebek, elektromikroszkópok szerelmesei - szakemberek. Én pedig a laikus csodálkozó vagyok, aki Önt képviselem ebben az ügyben, kedves Olvasó. Voltaképpen Ön vagyok én. Egy olvasó vagyok, aki megelőztem Önt, előre mentem ebben a szakszövevényben - ami az ember és a világ - sorról sorra mindent elolvastam, hogy most közvetítőül állhassak be a könyv és az Olvasó közé. A tudnivágyó és jóindulatú olvasó vagyok, aki feltételezi, hogy e könyv elolvasása után sokkal többet tud majd önmagáról és a világról, mint amennyit eddig tudott, s gyakran visszanyúl még e könyvért, hogy valamit föllapozzon. A fölényes olvasó vagyok, aki legyint a kémiai meglepetésekre, ugyan kérem, ezt én tizenkét éves koromban megcsináltam két ív lakmuszpapírral vidéken. A hiszékeny és kedves olvasó is én vagyok ez esetben, aki borzongva hüledezik azon, hogy egy gombostűfejnyi vérben csakugyan sok millió vértestecske élne? A fanyar olvasó vagyok - á, kérem a belgyógyászok sötétben tapogatóznak, csupa találgatás az egész! - a lelkes olvasó vagyok: én mondom magának, még száz év és nincs öregember, ide figyeljen! Szóval én vagyok a nagyképű, az akadékoskodó, a lelkendező, a fontoskodó olvasó és igyekszem társaimnak közvetíteni a könyvet.