Az orr- és melléküregbetegségek sebészi kezelése [antikvár]

AZ ORR- ÉS MELLÉKÜREGEK TRAUMATOLÓGIÁJA, A FRONTOBAZALIS ÉS MAXILLOFACIALIS REGIO SÉRÜLÉSEI A nagy klinikákon dolgozó fül-orr-gégész egyre gyakrabban kerül szembe a maxillo-facialis regio, ill. a frontobazális terület traumatológiai problémáival, de a praktizáló fül-orr-gégésznek is tisztában kell lennie az alapelvekkel. Az arc, a fej elülső része igen exponált testrész, ezért baleseteknél erősen veszélyeztetve van. A közlekedési balesetek az arcsérülések leggyakoribb okozói. Mig a 30-as években a közlekedési baleseteknél bekövetkezett arcsérülések részaránya 40 % volt, ma a nyugati ipari országokban 60-70 % között van. Az arckoponya, az orr- és melléküregek sérüléseinek diagnosztikája és megitélése, valamint ezen sérülések megfelelő első ellátása különösen politraumatizált sérültek esetében a baleseti sebészet feladatkörébe tartozik leginkább. A különböző szakágazatok szoros együttműködése igen fontos, tehát a szimultán ellátás több team munkájával egy-ülésben adja a politrau-matizáltak optimális ellátását. A beteget észlelő vizsgáló orvosnak a következő hármas feladata van: 1. A vitális funkciók megtartása. 2. Sürgősségi diagnózis felállitása. 3. El kell dönteni a primer és szekunder ellátás sorrendiségét /13, 28, 71, 96, 122, 163, 164/. A vitális beavatkozások közé tartozik a szabad légutak biztositása. Az esetek többségében a beteg már in-tubálva van, a helyszinen végzett conicotomiára vagy trac-heotomiára - eltekintve az extrém helyzetektől - ma már ritkán van szükség. A légutak biztosításán tul nem kisebb jelentőségű az életveszélyes vérzések csillapitása, mely 3