Belgyógyászati problémák az általános orvosi gyakorlatban [antikvár]

E munka vázát a VI. éves orvostanhallgatók számára tartott belgyógyászati poliklinikai előadások alkotják. Ezek célja az általános gyakorlatot folytató (körzeti és üzemi) orvos lehetőségeinek és a várható (nagyobbrészt, de nem kizárólag ambuláns) beteganyag összetételének megfelelően átfogó belgyógyászati szempontokat adni, elkerülhetetlenül „belekontárkodva" időnként olyan határterületi (sebészeti, ideggyógyászati, szemészeti stb.) kérdésekbe is, amelyek elválaszthatatlanok a mindennapos belgyógyászati tevékenységtől. A gyakorlati problémák megközelítésének egyik kínálkozó útja az alapvető tünetekből, panaszokból (fájdalom, láz, a vérnyomás eltérései, szívzörejek, ritmuszavarok, eszméletvesztés stb.) kiindulva rendszerezni diagnosztikai és klinikai ismereteinket és terápiás feladatainkat, előtérbe állítva a gyakoribb illetve fontosabb betegségeket, és ezek köré csoportosítva az elkülönítő diagnosztika gondolatmenetét. Ilyen meggondolások indokolják a könyv fejezetcímeit is. Megnyugtató volna, ha e munka olvasója magyarázkodásunk nélkül is felismerné, hogy igyekeztünk különösebb gondot fordítani a következőkre: - a megbetegedések azon jeleinek, tüneteinek leírására, amelyeknek felismerése és kimutatása „csupán" megfelelő ismereteket és gondos vizsgálatot igényel, a különleges laboratóriumi és műszeres igényeket bizonyos fokig háttérbe szorítva. Természetesen figyelembe kellett vennünk azt, hogy a hazai orvostudomány mai fejlettségi fokán már minden általános gyakorlatot folytató orvosnak vannak (és szükséges, hogy legyenek) laboratóriumi igényei, amelyek az elvárható további fejlődéssel párhuzamosan szükségszerűen bővülni fognak; - a kórházi felvétel előtti, ún. prehoszpitális problémáknak, a betegségek „prehoszpitális időszakának" részletesebb tárgyalására és gyakorlati, terápiás teendőinek - múló érvényességű - tételes meghatározására; ezzel szemben vázlatosabban érintjük a kórházi szakasz klinikai és terápiás problémáit.