Betegség és munkaképesség [antikvár]

Maá vándorgyűlésünk igen nagy jelentőségű szakmánk szempontjából.Eddig is foglalkoztunk betegeink otthoni sorsával, munkaképességével és ennek helyreállításával.Tulajdonképpen egész orvosi munkánk nem más, mint törekvés arra, hogy betegeinket újra egészséges, munkaképes emberekké tegyük.Azonban a munkaképesség kérdése eddig törekvéseinkben nem jutott eléggé kifejezésre! Hiányzott a rendszeresség, hiányzott az egységes szempont és a nagyvonalú áttekintés.Egészen más, ha betegeinket csak abból a szempontból nézzük, hogy szenvedő embertársaink, akiken szívvel-lélekkel, legjobb tudásunk szerint segíteni akarunk, vagy abból is, hogy ezeket az embertársainkat vissza akarjuk adni legfontosabb feladatuknak a munkának.A munka, és különösen a rendszeres munka óriási psychológiai fontosságát e hallgatóság előtt nem kell hangsúlyoznom.Tudnunk kell, hogy a mindennapos élet és a tudományos kutatás részlet-munkája nélkül senki sem érhet el kimagasló, produktív eredményt. Pavlov az ifjúsághoz írt levelében a következetesség, szerénység és szenvedélyesség mellett a tudományos napszámosmunka" döntő jelentőségére figyelmeztette a fiatal kutatókat.Nem túlzás, ha azt mondjuk: munka nélkül nincs komoly tudás, nincs lendületes fejlődés, nincs harmonikus élet!E szempontból a munkaképesség helyreállítása különlegesen nagy feladat, aminek jelentőségét fokozza, hogy egyidejűleg a legmagasabb humánum érdekében történik.A kórházi orvosok e magasabb szempont alapján megtanulják, hogy betegük sorsa azzal nincs elintézve, hogy megfelelő kezelésben részesültek a kórházban, a körzeti orvosok viszont, hogy a kórházba-utalás csak egyik fázisa a munkaképesség helyreállításának.Ebben látom a most létesülő kórház-rendelőintézeti és körzeti egység lényegét.Vándorgyűlésünk első szakmai kísérlet arra, hogy az ideg-elmebeteget és betegségét ilyen magasabb szempontból szemléljük.Hogy ez mennyire sikerül, ez az előadók és hozzászólók lelkesedésétől és lendületétől függ.Annyi kétségtelen, hogy a kísérlet megtörtént, a kísérlet eleven valóság, és ha végső értékelés szerint e 3 napnak semmi más érdeme nem lenne, mint az, hogy a jövő számára irányt mutat, már ezt is jelentős eredménynek tekinthetjük.Abban a reményben nyitom meg a nagygyűlést, hogy 3 nap befejezésekor őszinte szívvel mondhatjuk:,,a kísérlet sikerült"