Biofizika 32 [antikvár]

Előszó „Dolgozzunk csendesen! Haladjunk folytonosan!" (Eötvös Lóránd) A tudomány, ez a mintegy három ezeréves múltra visszatekintő emberi tevékenységi forma, az utóbbi háromszáz évben jelentős fejlődésnek indult és konfrontálódott mindazokkal a nehézségekkel, amelyek szinte szükségszerű velejárói minden új kialakulásának. Napjainkban, amikor a tudományok fejlődésének objektív feltételei jórészt adottak lehetnének, inkább szubjektív tényezők késleltetik a haladást, amelyek között előkelő helyett foglal el: a vezető személyiségek kézi vezérléses tevékenysége, a döntések tudománytalan jellege, a közszolgálati intézményi rendszerek bürokratikus struktúrája, a pénz fetisizálása, az ember harácsoló természete, a gazdaságnak alárendelt tudományos kutatás, a társadalmi korrupció, a hazugságra épülő emberi magatartási formák, az ismeretlentől való tartózkodás, az új sokszerű hatásának elkerülése. A biofizika, mint az egyik legáltalánosabban alkalmazott határtudományi gondolatmenet által átfogott óriási spektrum az élettelen természettől, az élő rendszereken át, a lelki folyamatokig, óhatatlanul hozza magával, hogy az olvasó itt-ott vit ába fog szállni e könyv következtetéseivel, de gyakorlatilag ez is volt az egyik célja e mű megírásának. A biofizikai szemlélet elsajátítása nem könnyű feladat, mert a matematikai apparátust alkalmazza a biológiai rendszerekre, viszont jutalmul kivételesen elbűvölő eredményekhez vezet, mert felismerhetjük, hogy elvileg milyen törvényszerűségek érvényesek a Világegyetemben az élettelen-élő-