Biofizika 33 [antikvár]

Köszönetnyilvánítás 17 Köszönetnyilvánítás Minden élő szervezet egy rendszer. Az élő rendszer úgy írható körül, mint egy önszabályozó rendszer, melynek lényeges jellemzői a következők: elemei rendelkeznek az élettel, mint attribútummal; összetevői között strukturális kapcsolat van; a különböző funkciójú alcsoportok kommunikáció révén tudnak egymás viselkedéséről; az élő rendszernek mind a cselekvési irányok, mind a célok (a kívánt eredmény) tekintetében bizonyos választási szabadsága van. Az élő rendszereknek e lényeges jellemzői: a tartalmi összetevők, a strukturális felépítés, a kommunikáció és a funkciókat nem egyértelműen megvalósító paraméterek összessége. Az élő rendszerekben és biológiai folyamatokban megnyilvánuló szabályozást, mely egyensúlyi helyzeteket tart fenn a külső vagy belső zavaró tényezők ellenére is, homeosztázisnak nevezzük. Az élettani homeosztázis az élő szervezetek belső környezetének relatíve állandó szinten tartása. A belső környezet különböző jellemzőit (pH, anyagok koncentrációja) egyes élettani folyamatok növelni, míg mások csökkenteni képesek. A külső környezet változásaival szemben a megfelelő szabályozó rendszerek az ellentétes irányba ható folyamatokat indítják meg, ez eredményezi a normális (egészséges) homeosztázist. A normális homeosztázisban a szervezetet jellemző összes élettani paraméterek dinamikus egyensúlyban oszcillálnak egy minimális és egy maximális érték között. Az élettani paraméterek dinamikus egyensúlyainak összessége határozza meg a szer-