Biofizika 39 [antikvár]

A gerontológia biofizikus szemmel__ A biofizikai gondolkodásmódról ¦ lU ¦ i I A homoközpontúság és a geocentrikusság jellemezte, jellemzi és jellemezni is fogja mindenhol, mindenidőkben és minden körülmények között az emberi tevékenységet, az általános emberi gondolkodásmódot, az élet céltartalmát és az emberi lelki életet. Ha majd a közeljövőben bekövetkezik az emberi társadalom tömeges kivándorlása az űrbe, akkor az emberi fajnak egy minőségileg magasabb rendű változata fog létrejönni. A négymilliárdos földi élet és az ember lelki tevékenysége a Föld állandó gravitációs erőterében jött létre és fejlődött ki a mai formáira; ebben következik be majd egy minőségi ugrás, mert a váltakozó gravitációs mezőhöz való alkalmazkodás visszahat és átalakítja a természet-élő-lélek hármas belső mechanizmusainak folyamati sémáit és megváltoztatja az egyensúlyi- valamint határainak a szélső értékeit is. Az élettelen természet, az élő világ és a lelki élet kapcsolatának, saját törvényeinek a másik közegben való alkalmazhatósági határainak, együttes kölcsönhatásaiknak az új formáit kutatja, tárgyalja és oktatja a biofizika. A legnagyobb filozófiai probléma: „lét és nemlét" törvényszerűségeinek a föltárása a határtudományi biofizika alapvető célja és ennek elérése érdekében beveti az egyetlen egzakt tudományos fegyvert: a matematikát. Az élettel foglalkozó pseudo-tudományok, -határtudományok és interdiszciplínák, akkor válnak majd egzaktakká, amikor bekövetkezik az axiomatizálásuk. A természet, az élő világ és a lélek együttes normál állapotának az összes dinamikus egyensúlyi helyzetek révén létrejött ún. J. Vincze: Biofizika-Biophysics. 39.