Bővebb ismertető
Részlet:"A gasztrinszármazékok metabolizmusát először biológiai aktivitásuk csökkenése alapján tanulmányozták. Kisgyomros és gyomorfisztulás állatok különböző szerveinek azt a képességét vizsgálták, hogy milyen mértékben inaktiválnak gasztrint vagy pentagasztrint. Már ezekből a vizsgálatokból kiderült, hogy a máj a pentagasztrint nagyobb mértékben inaktiválja, mint a gasztrint. Hasonló jelenséget figyeltek meg a vékonybél gasztrint inaktiváló működésével kapcsolatban is.A radioimmmunoassay méréstechnika bevezetésével az exogén gasztrin metabolizmusának a vizsgálata mellett az endogén gasztrin metabolizmusát is tanulmányozni lehetett. A radioimmonoassay vizsgálatokat biassay-vel kiegészítve a korábbi kutatások eredményeit - elsősorban máj és vékonybél vonatkozásában - megerősítették, és újabb szervek (vese, gyomor, tüdő) metabolikus aktivitására hívták fel a figyelmet.A gasztrinszármazékok keringési félidejéből ill. a metabolizmusukra jellemző eltűnési sebességből (clearance-rate) a származékok mérete (aminosav száma) és metabolizmusa közötti összefüggéseket tártak fel. Igazolni lehetett, hogy minél nagyobb molekulasúlyú a gasztrinszármazék, annál lassabban metabolizálódik és fordítva."