Bőrgyógyászati jegyzet [antikvár]

Az általános orvos betegeinek 10-15 %-a bőrbeteg. A gyakoriság függ a lakosság kultúrszínvonalától és életkörülményeitől. A háborúban, továbbá a szegényebb néprétegekben még több a bőrbeteg. A bőr általános patológiájának, továbbá 10-15 gyakoribb bőrbetegség klinikai képének ismeretében az orvos a bőrbetegek 90 %-át el tudja látni és kb. 10 %-ban van szüksége szakorvosi konzíliumra. A bőrbetegségek egy része belső szervi betegségekhez kapcsolódik. Sok fontos belsőszervi betegségben van jelentéktelen bőrtünet, melynek ismerete és pontos megfigyelése, továbbá értékelése alapján egyszerű fizikális vizsgálattal felfedezzük, milyen belső betegségben szenved a beteg. Az orvos diagnosztikai tevékenységében a laboratóriumi és röntgenvizsgálatokra támaszkodhat. A tapasztalt orvos azonban a betegségeket külső megjelenésük és fizikális tüneteik alapján felismeri. A kórképnek a megjelenése a helyes diagnózis alátámasztására irányíthatja a vizsgálatokat. Célzott vizsgálattal a beteget és a technikai személyzetet tehát tehermentesíti. A laboratóriumi vizsgálatok csak akkor adnak az orvosnak segítséget, ha elképzelése van a betegségről. A klinikai tünettan összessége az orvostudomány' változatlan alapja. A laboratóriumi vizsgálatok módszere és iránya változhat és változik is a tudomány és a technika haladásával. Amit figyelmes fizikális betegvizsgálat során ma megállapíthatunk, lényegében 100 évvel ezelőtt is megállapíthattuk és ez érvényben marad a jövőben is.