Bővebb ismertető
A fejlett szocializmus építésének megkülönböztető sajátossága a komplexitás, vagyis az, hogy a gazdaság és társadalom valamennyi szféráját csak együttesen, összehangoltan lehet és kell fejleszteni. Ebbe illeszkedik be az egészségügy fejlődése is, kölcsönhatásban a társadalmi fejlődéssel.
Gazdasági-társadalmi meghatározottság, kölcsönhatások,
az anyagi-gazdasági feltételek meghatározó szerepét az egészségügy fejlődése számára elvileg mindenki elismeri: intézményrendszere, az ellátottság szintje stb. a nemzeti jövedelem lehetőségeitől függően fejleszthető, dinamikusan vagy korlátozottan; funkciója közgazdasági tartalommal is bír, többek között kapcsolatos a munkaidőalappal, a munkavégző képességgel; ugyanakkor a jövedelmek, az életviszonyok lényegesen befolyásolják az egészségi állapotot, gyógykezelést, közegészségügyet.
Hazánkban az utóbbi három évtizedben pontosan nyomon kísérhető a népgazdasági és az egészségügyi fejlődés irányainak közvetlen kapcsolódása. Az iparosítás időszakában az ipari központok egészségügyi ellátásának fejlesztése volt gyorsabb ütemű /főleg a járóbetegellátó hálózat épült, a gyógyintézeti kapacitás lényegében csak a meglevők ágyszámának növelésével bővült/; a mezőgazdaság kollektivizálása után viszont a járási központok, vidéki városok intézményfejlesztése valósult meg /jelentős vidéki kórházépítési programmal/; a gazdaság intenzifikálásának előtérbe kerülésével az egészségügyben is minőségi fejlesztés kezdődött el /országos intézetek, rekonstrukció, intenzív betegellátás, művese állomások létesítése stb./