Előadások az általános orvoslástanból [antikvár]

ELOSZO. (iDes Menschen höchste Giiter lasaen sich nicht ohne Selbstthátigkeit erkauten, sondern müssen erworben werden, so auch die veiiorene Gesundheit durch vernünfti-ges, zweckentspreehendes und willenskrafti-ges Leben.» Schreber. Mindenkinek kivánnia kell, hogy legyen a mi az orvost napjainkban körültolongó új orvosságokkal és gyógyító módszerekkel való elárasztatást ellensúlyozza, és hogy értsük azt a folytonos módosulást, a mely régi, sokat dicsért szerek alkalmazásában véghez megy. Ez élénk munkálkodás eredményét örömmel és hálával kell ugyan fogadnunk, de bíráló képességünknek sokkal nagyobbnak kell lennie, mint a mekkorára eddig szükség volt, ha nem akarunk tehetetlen áldoza-zatává lenni minden sanguinikusnak, minden rajongónak és — a mi legveszedelmesebb — a lelkiismeretlen reklámnak. E könyv főképen abbeli meggyőződésemnek köszöni létét, hogy mostani biologiai ismereteink bőven elég fegyvert adnak a kezünkbe e végre, csak értsünk a forgatásukhoz. Azonban rengeteg anyag halmozódott fel, s kérdés : hogyan bír az egyes ember uralkodni felette. Pedig az egyetem joggal kiván egész egyetemes képzettséget szigorlóinktól, és a gyakorló orvosnak is szüksége van rá. A specialista fölénye a nagyobb gyakorlati képességben álljon, ne pedig abban, hogy a tárgyat tudományos szempontból világosabban érti. Nekem úgy tetszik, hogy a gyakorló orvos és a specialista közötti viszony csak úgy lehet gyümölcsözővé, ha megmutatjuk a tanulónak: milyennek kell lennie ez általános tudományos felfogásnak még annál is, a ki specialistává nem lehetett, vagy nem akart lenni. Természetes, hogy azok a nagy szakmunkák, a melyekben számos munkatárs kiki a maga tudománya színe-javát közli, sok