Elsősegélynyújtás [antikvár]

BEVEZETÉS Az elsősegélynyújtás széleskörű és mélységében tagolt oktatása csak úgy válhat társadalmilag valóban hatékonnyá, ha megfelelő, szakmailag egységes és korszerű, a képzési szintekhez i-gazodó írott anyagra támaszkodik. Ezt a szükséglétet a nem egészségügyi dolgozók (laikusok) részére szervezett, elemi-, alap-, közép- és felsőfokú, valamint szakmák szerinti tanfolyamokon a Vöröskereszt kiadványai e-légítik ki. A középfokú végzettségű egészségügyi dolgozók a szakiskolák című tankönyvéből, valamint a szakosító képzés Oxyológia könyvéből tanulnak. A mentőtiszt- és orvosképzés elsősegélynyújtásra vonatkozó ismeretanyagát számos kiadvány mellett az Oxyolónia tankönyve foglalja össze. Főiskolánk nem csupán az egészségügy egyes területeinek konkrét szakember igényét elégíti ki, hanem egyúttal olyan, nálunk még szokatlanul új réteget is nevel, amelynek általános egészségügyi (ezen belül elsősegélynyújtó) képzettsége meghaladja a szakdolgozókét. Tárgyunknál maradva ez a szint az elsősegélynyújtás szakszerűbb és mélyebb összefüggéseket is figyelembevevő gyakorlásának készségén túl azt is jelenti, hogy a végzett hallgató képes laikusok és beosztottak oktatására, továbbképzésére, valamint azok munkájának ¦ inegszervezéaére és irányi tusára is. LzL az üsszeLetL leludatot csak az tudja maradéktalanul teljesíteni, aki átgondolt kórtani alapokon nyugvó, a legújabb eredményeket is magábafoglaló ismeretek birtokában, a mindenkori fejlődést kritikusan hasznosítva, tudását megújítva dolgozik. A főiskolára igen különböző előképz!ettségű és gyakorlatú hallgatók' kerülnek. Eljövendő munkájuk is többféle. Jegyzetünk célja tehát egyrészt a különbségek kiegyenlítése, másrészt olyan ismeretanyag összefoglalása, melyre nemcsak a hivatásszerűen szervezők és ok"t3tók, hariGfn valamennyi felsőfokon képzett egészségügyi dolgozó támaszkodhat.