Fizikai gyakorlatok [antikvár]

1. Relativ felületi feszültség mérése sztalagmométerrelRészletes elmélet megtalálható a tankönyv 23.§ és 24.§ 2.pontjában.Rövid, elméleti összefoglalásA folyadék "belsejében levő molekulára a környező molekulák által gyakorolt vonzó erők eredője zérus. A folyadékfelszínen levő molekulának csak a tér egyik felében vannak folyadékmolekula szomszédai. Az általuk kifejtett vonzóerők eredője a folyadék belseje felé mutat. Tehát ahhoz, hogy egy molekula a folyadék belsejéből a felszinre jusson - azaz a felület megnövekedjék - a befelé ható erő ellenében munkát kell végezni. A végzett munka (A L) egyenesen arányos a felületre vitt molekulák számával, azaz a felület növekedésével (Aq):A L = cL A q,(1)ahol CÍ az arányossági tényező, az un. fajlagos (specifikus) felületi munka, vagy másnéven felületi feszültség. Állandó hőmérsékleten és nyomáson cL anyagi minőségre jellemző állandó (l)-ből kifejezve kapjuk:OC = egysége: J/m2, erg/cm2, vagyN/m, dyn/cm.oC számértéke azzal a munkával egyenlő, amelyet végeznünk kell a rendszeren ahhoz, hogy a felületet egységnyi felülettel megnöveljük.