Bővebb ismertető
A cukorbetegség a legrégebben ismert megbetegedések egyike. Első említésének a Krisztus (Kr.) előtti XVI. századra datált, 1862-ben, a Theba környéki ásatások során talált, a feltárást vezető régészről Ebers papírusznak nevezett tekercset tartják, amelyen - említésszerűen - szó esik egy bő vizeletürítéssel, fogyással járó megbetegedésről. A kórkép ma ismert "diabetes" neve későbbi keletű, megalkotását és az orvosi nyelvbe történő bevezetését a Kr. előtti II. században élt apamaiai Demetrioszhoz kapcsolják. Az eredeti szóalak feltehetően a görög "diabeinein" volt, ami "túlcsordulást" jelent, s a jellegzetes tünetek egyikére, a bő vizeletmennyiségre (polyuria) utal. (E tüneten alapul egy jóval későbbi másik elnevezés, a hamar feledésbe merült "hydrops ad matulam" - ami szó szerinti fordításban az [éjjeli] edény túlárasztását jelenti -, valamint nyelvújítás kori elnevezési javaslata, a [cukros] húgyár változat is.) A betegség első pontos összefoglalása, tüneteinek részletes leírása a Kr. e. I-II. században élt kappadóciai Aretaeus (más írásmóddal: Aretaiosz) nevéhez fűződik. Bizonyos, hogy a görög, római, arab és indiai orvosok, Galenus, Avicenna, Susruta és társaik, ismerték és a maguk eszközeivel kezelték is a betegséget.
Az érintettek vizeletének édes ízét már Susruta is említi, leírása azonban hosszú időre feledésbe merült. Újbóli felismerése és a "mellitus" jelző elnevezéshez illesztése a XVII. században élt angol Thomas Willis, az édes íz cukor ürítéséhez történő társítása a csaknem egy évszázaddal később élt, ugyancsak angol Matthew Dobson érdeme. Utóbbi írta le az érintettek vérplazmájának édes ízét is 1776-ban, cukor jelenlétének kémiai bizonyítását azonban csak Apollinaire Bouchardat végezte el 1838-ban. E felismerés tette lehetővé a diabetes mellitus és a másik nagymennyiségű vizeletürítéssel járó kórkép, a diabetes insipidus elnevezésben is érvényesülő megkülönböztetését is, ami William Cullen és Johann Peter Frank tevékenysége nyomán, a XVIII. század második felétől kezdve vált gyakorlattá.