Gyermekkori allergiás megbetegedések és terápiájuk [antikvár]

Részlet a könyvből:"Régi szerek is új megvilágításba kerülhetnek, ha egy betegség pathomechanizmusát jobban megismerjük, és az elváltozásokat, azok gyógyszeres kezelését molekulárbiológiailag is értelmezni tudjuk. Így van ez az allergiás betegségek, így a légúti asthma esetében is. ahol a gyulladásos folyamatokat tekintjük elsődlegesnek és alapvetőnek, ezért a terápiában egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a gyulladásellenes szerek.Bármilyen szöveti károsodás illetve gyulladás elválaszthatatlan a hisztamintól és a vele egyidőben vagy egymás utáni sorrendben felszabaduló biológiailag aktív mediátoroktól.A hisztamin általános fiziológiás szerepe jól ismert, a biogén aminok "prototípusaként" szokás emlegetni. Nemcsak az allergiás-gyulladásos folyamatok elindításában, hanem a sejregeneráció fiziológiás létrejöttében is jelentős szerepet tulajdoníthatunk a hisztidin dekarboxiláció útján szervezetünkben képződő (4-imidazol-etilamin) vegyületben. Legnagyobb mennyiségben a szöveti hízósejtek képesek tárolni, mely sejtekben különösen gazdag a környezetünkkel közvetlen kapcsolatban lévő kültakarónk, a bőrünk és az összes nyálkahártyánk. Különböző ingerek hatására hirtelen, szinte robbanásszerűen képes felszabadulni, elindítva biokémiai folyamatok egész láncolatát, melyet normális körülmények között természetes gyulladásos válasznak, melyet normális körülmények között természetes gyulladásos válasznak, túlérzékenység esetén pedig allergiának nevezünk. (Az elnevezés Pirquet-től származik - 1906.)"