Gyógyítás röntgen-, rádium- és ibolyántúli-sugarakkal [antikvár]

Bevezetés. Fizikai előismeretek. A) Elektromágneses rezgések. (Sugárzó energia.) A sugárzások hatásának megértésére vissza kell emlékeznünk arra a középiskolai fizikai kísérletre, melynél az elsötétített szobában az üveghasábra eső fénysugárnyaláb az ernyőn a szivárvány színeire bomlik. Emlékszünk a szivárványt alkotó NEWTON-féle hét alapszínre: vörös, narancs, sárga, zöld, kék, indigó és ibolyára. Tudjuk azt is, hogy a napfényben ezeken kívül még egyéb sugarak is vannak. Ha hőmérővel járjuk végig a szivárvány, vagyis színkép színeit, azt találjuk, hogy a hőmérő a vörösön túl is, tehát ahol már a színkép elvégződött, hőemelkedést jelez; a napfényben tehát vannak a vörösön túl is sugarak, amelyeket a szem nem képes meglátni, de amelyek a hőmérőn észlelt melegségükkel árulják el jelenlétüket. Ezek a sötét hősugarak (vörösöntúli sugarak). Hasonló láthatatlan sugarak jelenlétét fedezzük fel a színkép ibolyaszínén túl, úgynevezett fluoreszkáló ernyővel, amilyen például a barium-platincianürrel bevont papiroslap, amelynek az a tulajdonsága, hogy a láthatatlan, ibolyántúli sugárzásokra is látható fényben világít, fluoreszkál. A napfény tehát a látható sugarain kívül vörösöntúli- és ibolyántúli-sugarakat is tartalmaz.