Bővebb ismertető
A magyar egészségügy története egészen az ősmagyarok koráig nyúlik vissza. Az ősmagyarok egészségügyi kultúrája hasonló volt a többi nomád nép kultúrájához. A gyógyítást általában papok végezték, ismertek már egyes közegészségügyi szabályokat. Több növényi gyógyszert is használtak. Az Árpádok korában szervezett egészségügyről még mindig nem lehet beszélni, bár a kolostorok mellett kórházak is épültek (pl. Pécsváradon 1007-ben). A kórházakban rendszerint gyógyszertár is működött. A kórházakban azonban igen kevéssé folyt gyógyítás, mert orvos-gyógyszerészek csak a királyok és a főurak udvarában voltak. Viszonylag korán kezdett kialakulni az egészségügy bizonyos kezdeti formája a városokban. A bányavárosokban már a XH-XHI. században létesültek kórházak és városi gyógyszertárak is. Egyes városokban már a XÜI. században kiadtak közegészségügyi jellegű rendelkezéseket (Budai törvénykönyv, 1221-ben). E rendelkezések élelmezés-egészségügyi kérdésekkel foglalkoznak, továbbá említést tesznek kórházakról, lepratelepekről is, előírják, hogy a gyógyszerészeknek éjjel-nappal a lakosság rendelkezésére kell állniok. A XIII. századra esik az orvosi és gyógyszerészi gyakorlat elkülönülésének kezdete is. A későbbiek során a Dózsa-féle parasztlázadás leverése, majd a másfél évszázados török uralom hátráltatta az egészségügy fejlődését. Az állandó háborúk kísérőiként a kiütéses tífusz és a vérhas pusztítottak. Csekély fejlődést mutat ebben a korszakban a városi egészségügy. Számos észak-magyarországi és erdélyi város állandó orvost alkalmaz, akinek fő feladata a járványelhárítás, a városi közegészségügyi viszonyok javítása, de egyben köteles a szegény betegek gyógyítását is ellátni. A XVI. században néhány városi gyógyszertár is létesült. A városok szívesen állítottak fel gyógyszertárakat, mert az igen jövedelmező volt. A mohácsi vész után 1541-től az ország 3 részre szakadt: királyi Magyarország (Habsburg Birodalom része), erdélyi fejedelemség és a törökök által elfoglalt terület. A Habsburg Monarchia egészségügyi törvényeit így nálunk is kihirdették, érvényben voltak, megvalósulásukra azonban az ország speciális politikai helyzeténél fogva nem kerülhetett sor, csak nyomokban. E törvények így inkább csak elvi jelentőségűek, mivel a gyakorlatban kevéssé érvényesültek.