I. Országos Gyermekszem-gondozási Ankét [antikvár]

I I ¦ i' / , . ll Tisztelt Olvasó! megtisztelő, ám igen nehéz feladatot kaptam a Hajdú-Bihar Megyei Cyermekszemgondozás Alapítvány kuratóriumi elnökétől, amikor rövid előszó írására kért fel. Megtisztelő, mert egy szakmai ankét előadásait tartalmazó kötethez laikusként előszót írni csak annak lehet, aki teljes mértékben azonosul a szakmai kérdéseken túlmutató eszmeiséggel. Nehéz, mert a negyedszázada elhangzott előadások ma már bizonyára meghaladott tudományos nézeteket fogalmaznak meg, noha dr. Kettesy Aladár professzor szakmai tekintélye, úttörő szerepe ma is vitathatatlan. 1973 októberében közel 600 résztvevő hallgatta azokat az előadásokat, amelyek szerkesztett változatát a Kedves Olvasó most a kezében tartja. A mostani kiadás mindenekelőtt tisztelgés azok előtt, akik a máig legnagyobb szabású gyermekszemészeti ankétot megszervezték, azok előtt, akik a szakmai tanácskozás gondolatait életben tartották, továbbvitték, megpróbálták napi gyakorlattá tenni. Több mint két évtized távlatából is úgy tűnik, hogy a kötet megerősítés, igazolás: megerősíti, igazolja azokat (orvosokat, védőnőket, pedagógusokat, szociális szakembereket, köztisztviselőket), akik nem utolsósorban az ankét hatására és szellemében gondolkodnak és cselekszenek annak a felismerésnek a jegyében, amely szerint - sok más ügyünkhöz hasonlóan - a gyermekszemgondozás több egészségügyi szakmai kérdésnél, megoldása meghaladja egy szakma lehetőségét és felelősségét, mert dolga és felelőssége van benne az egészségügynek, az oktatásügynek, a szociális ellátó rendszernek, a jóléti szolgálatoknak, az önkormányzatoknak vagy éppen a kormányzati szerveknek. A szakmai tanácskozás általánosítható tanulságai azonban figyelmeztetnek is. Figyelmeztetnek a megnyugvás, a látszatmegoldások veszélyére. Az alkotmány, az általunk is elfogadott nemzetközi egyezmények, különböző törvényeink és egyéb jogszabályaink, az azok nyomán keletkezett módszertani, szakmai irányelvek természetesen azt mondják: minden gyermeknek joga van az egészséges élethez, a neki megfelelő neveléshez, oktatáshoz, a rendszeres egészségügyi és szociális ellátáshoz, a preventív vizsgálatokhoz való részvételhez. A gyermek joga természetesen csak akkor érvényesül, ha a felnőtt társadalmat, a különböző érintett szervezeteket kötelezettségek terhelik, és ha í' ¦j;