Intramedulláris rögzítés [antikvár]

Előszó A csonttörést egyesítő műtétek terén jelentős fordulatot hozott az a felismerés, amely a biológiai osteosynthesisekhez vezetett. A régebbi, mindenáron az úgynevezett direkt (látható callusmentes) csontgyógyulásra való törekvés ma már nem a legvonzóbb cél. A lehetséges eljárások kiválasztásánál sokkal inkább lágyrészcentrikus lett a hozzáállásunk. Meggondoljuk, hogy vállaljuk-e a vérellátás károsításának kockázatát a pontos törés adaptációért. Ha csak lehet a törést egyáltalán nem tárjuk fel. ha mégis, akkor kis metszésből. Ugyancsak nem fér össze az atraumatikus technika jelenlegi követelményeivel a repozíciós fogókkal történő közvetlen törés összeillesztés. Az adaptálás csak törés távolból fixateurrel vagy csavaros disztraktorral kívánatos. Mindezek egyértelműen előtérbe helyezték a főként fedett intramedulláris rögzítéseket. Ezért is szerencsés volt az Országos Traumatológiai Intézet osteosynthesisekkel foglalkozó munkaközösségének az a döntése, hogy a Tanszék kiadványainak sorozatában a közelmúltban megjelent "Fixateur externe" után a következőben, a most olvasottban az intramedulláris rögzítésekkel foglalkozzanak. A könyv elsősorban a szakma művelőinek kíván konkrét gyakorlati útmutatást adni. Eredmények ismertetésére a terjedelmi korlátok miatt nem kerül sor. Az ez irányban érdeklődők az irodalmi utalásokban kapnak támpontokat. Reméljük, hogy az olvasó a nagyszámú tapasztalt szerző állásfoglalásaiból sok hasznosíthatót talál a maga számára, amivel szakmai munkájához további impulzusokat kap. Prof. Dr. Fekete György