Kézikönyv az öregek napközi otthonáról [antikvár]

Részlet: BEVEZETÉS A XX. század folyamán lényegesen megváltozott hazánk népességéinek -korösszetétele: 1970-re a század elejéhez viszonyítva 35 százalékról 21 százalékra csökkent a 15 éven aluliak aránya, míg 9,3 százalékról 19 százalékra -emelkedett az ún. -nyugdíjas korúak — a 60 éves és idősebb férfiak, illetve az 55 éves és ennél idősebb nők —¦ számaránya.* Ez a változás abszolút számokban azt jelenti, hogy Magyarország mai területén -a század elején 634 000, 1970-ben pedig már 2 083 000 nyugdíjas korú ember élt. Ez a demográfiai folyamat tovább tart. Az előreszámítások szerint e korosztályok számaránya 1985-re már a 21,1 százalékot is el fogja érni. Az öregek számának és arányának növekedésével az időskorú népességen belül is emelkedik a magasabb korcsoportokba tartozók részaránya. Míg a 70 éves és ennél idősebbek 1900-iban még csak 2,4 százalékot képviseltek, arányuk 1970-ben már 6,9 százalék volt, 1985-re pedig várhatóan eléri a 8,3 százalékot is. Az öregek — főként pedig a 70 éven felüliek — jelentős része nem képes önmagát ellátni, részben vagy teljesen mások gondozására szorul. Csakhogy több mint * Azt az életkort, amelyben az ember már öregnek tekinthető, általános érvénnyel nem lehet meghatározni. Hazánkban a nők az 55., a férfiak pedig 60. életévük betöltésével szerzik meg az öregségi nyugdíjra való jogosultságot; 1981-től a mezőgazdaságban dolgozók is. (Egyes, egészségre ártalmas szakmákban a nyugdíjkorhatár ennél öt évvel alacsonyabb.) Ezért nálunk — gyakorlati okokból — az ún. nyugdíjas korúakat tekintik „öreg"-nek.