Köszönöm anyám és szülőfalum... [antikvár]

BEVEZETÉSRossz, nagyon rossz világ az, amikor a harangok is aháborúba mennek. A békét, a napszakokat, az ünnep- ésvasárnapokat jelző kondulás-, harangszó- és harangzúgásból gyilkos ágyúgolyó süvítése lesz. Ilyen rossz világvolt a tizennégyes világháború időszaka.A népnek, nemzeteknek pedig béke és az ezt hirdetőharangszó is kell!Nagyapám az első világháború után Kisbucsa bírójavolt.Czigány Györgynek hívták. Ő hozatta a hitközség adományaiból összegyűjtött pénzen a falu harangját. Erre nagyon büszke volt Édesanyám. Sokszor elmesélte a haranghozatal történetét és mindig hozzátette: Azt vésték aharangra, hogy a búcsúszentlászlói nagytemplomban bőga bátyám".El-elcsodálkoztam a történeten gyerekkoromban ésigencsak furcsállottam, hogy a messzehangzó, szép harangszót a csúnya bőg" szóval illeték.Ezen kívül még csak arra volt büszke szegény anyám,hogy cz"-vel írták a nevüket, aminek bizonyos nemesivonzata volt, bár szegénységünkön ez semmit nem segített.A Délmagyarország című szegedi napilap 1992. Szeptember 28.-i számában olvastam, hogy Nyolcezren zarándokoltak el vasárnap Zala megye legnevezetesebbegyházi emlékhelyére, Búcsúszetlászlóra, a FogolykiváltóBoldogasszony búcsúra. Ebből az alkalomból megtartotthálaadó misét Jozef Smej maribori püspök celebrálta, dr.Sill Aba ferencesrendi tartományfőnök és Horváth ImreAlbin plébános kíséretében.