Bővebb ismertető
Az orvosrendi élet az első világháború befejeződése óta nem nyugodott meg. Még akkor is izgalom telítette, amidőn a társadalomélet már nyugodtabb mederben folyt. Az utolsó években az orvos szociális helyzete soha el nem képzelt mélységbe zuhant. Az orvosi rend befolyása, az orvos tekintélye, hivatásának megbecsülése a társadalom részéről - mindinkább lehanyatlott.
A törvényhozás felállította az orvosi kamarákat, ezzel elismertté tette rendi szervezetünket. Sorsunk még sem alakult kedvezőbben. Pedig az orvos nemcsak a beteg érdekét, hanem a társadalom és az állam üdvét is szolgálja.
Társadalompolitikai és közegészségügyi szempontok követelik tehát, hogy az orvos ismét a régi megbecsülés erkölcsi és anyagi színvonalára kerüljön.
Ma, a társadalom kollektív irányú átszervezése közepette, vergődő lélekkel keresi helyét az individualizálásra nevelt orvos és feladva eddigi biztos megélhetést nyújtó helyzetét, az új eszmék irányában tájékozódik. Alapproblémái nem új kérdések! Közel félszázada ott szerepelnek az orvosérdekképviseletek napirendjén. Közöttük mindig élen álltak a betegségi biztosítási problémák, amelyeknek hibás megoldása keseríti legfőképpen orvosrendünk tagjainak életét. Gazdasági közviszonyaink súlyosbodása mellett ez okozza az orvosi munka aláértékelését és azt a veszélyt, amely orvosi hivatásművészetünknek egyszerű kereső foglalkozássá való süllyedésével fenyeget. Ez ellen kell, elsősorban a közérdek szempontjából, küzdeni.