Laboratóriumi, röntgen- és ekg-vizsgálatok indicatiója és értékelése [antikvár]

KLINIKAI LABORATÓRIUMI VIZSGÁLATOK írta: FISCHER ANTAL dr Az orvostudomány fejlődése diagnosztikai lehetőségeinek széleskörű kibővítésére vezetett. A kísérleti orvostudomány rohamos fejlődése napról napra újabb vizsgálati lehetőségeket tár fel: a szakirodalom súlypontja egyre inkább a laboratóriumi eljárások irányába tolódik el. Nem kétséges, hogy a fejlődés iránya nagyjában helyes: végső fokon a kórélettanon alapszik, az elmélet és gyakorlat egységét valósítja meg. De nem indokolatlanok az aggodalmak, amelyeket a laboratóriumi vizsgálati lehetőségek helytelen alkalmazása okoz. Ennek okai a következők: 1. Az orvos túlságosan nagy súlyt fektet a laboratóriumi „kivizsgálásra" és elhanyagolja a beteggel való egyéni foglalkozást, a gondos anamnesis, fizikai vizsgálat elvégzését. Ez végzetes hiba, hiszen a legkiterjedtebb laboratóriumi vizsgálatok sem képesek a szervezet minden működéséről hű képet adni. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a láboratóriumi vizsgálatok csak a szervezet egyes réssíeífunctioiról tudnak tájékoztatni. A laboratóriumi leletek tehát csakis a gondos klinikai vizsgálattal egybevetve adhatnak helyes képet a beteg állapotáról. 2. A gyakorló orvos, a klinikus, gyakran nem ismeri eléggé a laboratóriumi vizsgálatok lehetőségeit és hibaforrásait: ennek következményei a következők: a) Az adott esetben szükséges vizsgálat elvégzését elmulasztja. b) Felesleges vizsgálatokat rendel el, amelyek a laboratóriumi dolgozókat túlterhelik és a bietegellátás költségeit növelik. c) Helytelenül értékeli a vizsgálatok eredményeit. Ez a legsúlyosabb következményekkel járó hiba, mivel hamis diagnózis felállítására és téves therapia alkalmazására vezet. Ide tartozik a munkaképesség helytelen megítélése tévesen értelmezett laboratóriumi leletek alapján, ami a beteg dolgozóra és a társadalomra nézve egyaránt súlyos megterhelést jelenthet.