Magyar orvos a nagyvilágban [antikvár]

Előszó: DJÁNLáS Különleges megtiszteltetés és öröm számomra, hogy Iffy László professzor felkérésére „életének visszatekintő leírásához és értékeléséhez", a „Magyar orvos a nagyvilágban" című könyvéhez bevezető ajánlást illeszthetek. Erre gyermekkori pajtása, „első és legkedvesebb barátja", Bajor Nagy Ernő nálam sokkal hivatot-tabb lett volna, de a kézirat elkészültét a kitűnő és népszerű esztéta és közíró már nem érhette meg, viszont komoly szerepe volt abban, hogy rávegye barátját életútjának, ezen keresztül életfilozófiájának a leírására. Meleg barátságuknak az elmúlt két évtizedben magam is tanúja voltam, a személyes találkozásaikon túlmenően több mint 300 levélváltást őriznek íróasztalaikban. Iffy professzor pályafutása egyedülállóan gazdag és fordulatos, és ezt nemcsak az Ő hűséges barátja tanúsíthatta, hanem velem együtt sokan mások is. A 20. század és az évezred forduló olyan különleges adottságú ikonja Iffy professzor, aki joggal sorolható a legnagyobb magyar szülészek közé, mindjárt Semmelweis Ignác, Kézmárszky Tivadar és Tauffer Vilmos után. Négyük bekeretezett képe tekint a látogatókra a Maternity Szülészeti és Nőgyógyászati Magánklinika igazgatói folyosóján. A hazai szülészet méltó hagyományait őrző elméleti és gyakorlati felkészültsége Iffy Lászlót igazi misszionáriussá avatta a nagyvilágban, képviselve az asepsis ma is megkérdőjelezhetetlen fontosságát. Ahol megjelent és vezető szülészeti beosztást kapott, bevezetett protokolljainak és rendszabályainak köszönhetően zuhant az anyai mortalitás és morbiditás, és amint más vette át tőle a stafétabotot, a legtöbb helyen visszaálltak a régi állapotok. Az „Ignatz Semmelweis Szemináriumok" nagy szerepet játszottak a nagy magyar szülész életművének és tanainak teijesztésében és a Newark-i Szülészeti Kii-