Magyar orvosi vademecum I. [antikvár]

Egy német orvosi könyv vevő közönsége mintegy 15 - 20,000, egy magyaré legföljebb 700 - 1000 főből áll, mely kontingens ugyanazt a könyvet több kiadásban már nem veszi meg. Minthogy pedig egy eléggé illusztrált, kellően kiállított könyv még a német viszonyok között is csak a későbbi kiadásoktól kezdve fedezi a reá fordított költségeket, egészen reménytelen, lehetetlen, hogy mi, kis számú magyarok irodalmi versenyre léphessünk bármelyik világnyelvvel, vagy valaha is orvostudományunk minden igában rendszeres és a tudomány haladásával lépést tartó irodalmunk lehessen.Mi tehát a tankönyvek, alapvető munkák, monographiák terén mindig utalva leszünk a hatalmasabb külföldi irodalomra. Tudjuk azonban, hogy, ha a physiologia és pathologia alaptörvényei mindenütt egyformán érvényesek is, a részletekben, a betegségek előfordulásának gyakoriságában, az ethnographiás velleitásokban minden nemzetnek meg vannak a maga sajátságai, a maga gyógyintézményei, természete és még inkább localis jellegűek az orvosi tudománynak azok az ágai, melyek az emberi institutiókkal függnek össze.S igy, ha nem szününk meg továbbra is külföldi, pl. a német irodalomra támaszkodni ennek kettős hátránya lesz orvos-ügyünkre: a speciális magyar sajátságoknak, törvényeknek, a hazai orvosok érdemeinek megismerése szenved - másrészt háttérbe szorul a magyar gyógyhelyeknek, egészségügyi intézményeknek stb. méltatása is - hiszen kétségtelen, hogy minden irodalom a maga nemzetének szolgálatában áll, annak céljait törekszik a többi rovására előmozdítani, beojtja az olvasóba annak nézeteit - lassankint letörli a hozzája szokott idegen lelkéből nemzeti különállóságának vonásait.Minthogy pedig, mint említettük, a védekezés nagy apparatussal nem áll módunkban, szerény igényű, ephemer értékű, jutányos, összefoglaló munkákkal kell a viszonyokon segítenünk...