Makrolidek [antikvár]

Részlet: Makrolidek a 90-es években Dr. Ludwig Endre Péterfy Sándor utcai Kórház A makrolid antibiotikumok közismert, régi vegyületcsoport. Az első, a klinikai gyakorlatban is széles körben alkalmazott és azóta is standard alapmolekulaként megismert erythromycin 1953-ben került forgalomba. Felfedezése McGuire munkásságához kapcsolódik: az erythromycin megjelenésével egy olyan antibiotikum lépett színre, amelyet évekig csak a penicillin alternatív gyógyszereként alkalmaztak olyan, elsősorban Gram-pozitív infekcióban szenvedő betegek kezelésére, akik penicillin allergiásak voltak. Ennek a másodszerepeknek számos oka volt, köztük technológiai okok is, de főleg a csalódás abban a reményben, hogy egy nagy hatékonyságú staphylococcus-ellenes gyógyszercsoport kerül majd az orvosok kezébe. Ez a remény szertefoszlott, hisz a staphylococcus rezisztenciája az erythromycinnel szemben igen gyorsan és látványosan emelkedett. Miután az erythromycin viszonylag nehezen tolerálható, sok gastrointestinalis mellékhatással rendelkező antibiotikum, igazában az erythromycin, ill. a makrolid csoport nem terjedt el, és nem volt, nem lehetett vetélytársa a penicillineknek vagy az akkoriban fokozatosan megjelenő széles spektrumú antibiotikumoknak. A lökést a következő periódushoz az 1976-ban felismert legionellosis adta. Ezt az atípusos pneumoniákhoz sorolható kórkéet 1976-ban ismerték fel, és kezelésében az első választandó gyógyszer az erythromycin lett. Az esemény nagy jelentőségű volt nemcsak azért is, mert felhívta a figyelmet az intracelluláris kórokozók fontosságára. Lényegében ezzel együtt került felismerésre a mycoplasma illetve chlamydia infekciók pathológiai jelentősége is. Ezek a mikrobák természetesen korábban is ismertek voltak, de az, hogy a mindennapi légúti, húgyúti, urogenitalis infekciókban fontos szerepet játszanak, csak a 80-as évek eleje óta tudjuk.