Megelőző orvostan és népegészségtan [antikvár]

BEVEZETES A megelőző orvostan és népegészségtan a népesség egészségének megőrzésével, fejlesztésével és a betegségek prevenciójával foglalkozó tudomány. Célja a lakosság egészségi állapotának javítása, a jó egészségi állapotban megért élettartam meghosszabbítása és az egyén vagy a közösség egészségére negatív hatást gyakorló tényezők mérséklése. Ennek teljesülése érdekében elemzi a lakosságot jellemző demográfiai és epidemiológiai folyamatokat, vizsgálja a járványos fertőző betegségeket, az utóbbi időben mind gyakoribbá váló, krónikus nem fertőző megbetegedéseket, a makro- és mikrokör-nyezetí, az egészségre ártalmas fizikai, kémiai és biológiai hatásokat, a mennyiségileg és/vagy minőségileg nem megfelelő táplálkozás okozta megbetegedéseket, az egészséget veszélyeztető magatartásformák miatt megjelenő kóros folyamatokat, és mindazokat a tényezőket, amelyek ezen populációs szintű problémák megelőzését lehetővé teszik. A népegészségtan, mint elmélet és a népegészségügy, mint gyakorlat tárgya az utóbbi évtizedekben jelentősen átalakult. Ennek hátterében az áll, hogy a korábban a fejlett és fejlődő régiókban egj'aránt súlyos problémát jelentő fertőző megbetegedések száma prevenciójuk (pl. védőoltások) következtében kifejezetten lecsökkent. Ezzel párhuzamosan viszont, különösen a fejlett országokban jelentősen megnőtt azon krónikus betegségek gyakorisága, melyek hátterében foként életmódi (dohányzás, inaktivitás stb.) és kömyezeti tényezők (pl. légszennyezés) állnak. Lényeges változás az is, hogy a népegészségügy az egészségi állapot megőrzésével és javításával kapcsolatos, gyakorlati megelőző tevékenységbe törekszik bevonni a társadalom egészét. A magyar lakosság egészségi állapotának adatait az uniós értékekhez viszonyítva megállapítható, hogy azok többsége mind az Európai Uniós átlagoknál, mind pedig a korábbi tagországok mutatóinál rosszabb. Ahhoz, hogy ez a helyzet megváltozzon, pozitív változások induljanak el, az egészségügyben dolgozó szakembereknek birtokában kell lenniük azon információknak, amelyekkel fel tudják ismemi az egészségi állapotot károsító fizikai, kémiai és biológiai tényezőket, s azok mérséklésének lehetőségeit. Fontos az is, hogy képesek legyenek a lakosságot bevonni az egészség védelmét, a betegségek megelőzését szolgáló olyan tevékenységekbe, mint például a dohányzás vagy a kábítószerek elleni küzdelem. A feladat sokrétű, s jelentősebb eredmény csak hosszabb idő elteltével várható, a megelőzést szolgáló elvekre alapozott tevékenység sikeres végrehajtásával.