Orvosi-egészségügyi etika [antikvár]

Az orvosi tevékenység számos etikai aspektusát átfogó, a klasszikus értelemben vett orvosi etikáról szóló könyv (ami nem kimondottan tankönyv) Magyarországon csupán egyetlen egyszer, már több mint hatvan évvel ezelőtt jelent meg. Az orvosi etikettet is magában foglaló, a hivatásos presztízsét féltő és azt növelni kívánó könyv szerzője Dr. Imre József szemészprofesszor volt (Imre, 1925). Az Orvosi Ethika című könyve számos orvosgenerációt "fertőzött meg" és sok tízezer orvos nőtt fel az általa szorgalmazott erkölcsi elveken és illemszabályokon. Mindaz, amire Imre József etikája nevelt, mélyen beivódott az orvostársadalom erkölcsösségébe. A még ma is élő idősebb, az egészségügyet még aktívan szolgáló orvosok másféle etikát önmaguk számára el sem tudnak képzelni, mint Imre Józsefét, aki hivatásának erkölcsi tanait - ha áttételesen is - az előkelő manchesteri orvos, Thomas Percivalnak az 803-ban megjelent erkölcsi útmutatójára és természetesen a hippokratészi etikára alapozta. Hazánkban azonban a társadalom formája, szerkezete és viszonyrendszere gyökeresen megváltozott, csakúgy, mint mindenhol, ahol a tudományos és technikai forradalom utat tört magának, és radikálisan átformálta az egészségügy arculatát, az egészségügyben dolgozók és az állampolgárok viszonyát. A társadalmi-gazdasági átalakulás, ha késéssel is, de magával hozza a társadalmi tudatformák változását, így az erkölcsét is. Vagyis, hatvan év után már alaposan megérett a helyzet arra, hogy megpróbálkozzunk korszerű, betegcentrikus, humánumra és toleranciára inspiráló orvosi-egészségügyi etika könyvet adni az érdeklődők kezébe.