Osteoporosis [antikvár]

Az oszteológia az elmúlt századfordulóra a nyolcvanas-kilencvenes években felgyorsult kutatások, valamint az elméleti tudományos eredmények sikeres gyakorlati (diagnosztikus és terápiás) alkalmazása révén a medicina fejlődésének egyik meghatározó tényezőjévé vált. Mindez együtt járt a "néma járványnak" is nevezett osteoporosis népegészségügyi jelentőségének széleskörű felismerésével, és az ennek kapcsán született globális tenni akarással.A változások okai között mindenekelőtt az oszteológiai betegségek molekuláris hátterét feltáró alapkutatások megerősödését kell említenünk. Ez a genetikai vizsgálatokról a funcionális fehérjeanalízis és az intracelluláris jelátviteltől az intercelluláris kommunikációig terjed, és ezek alapjáén ma már nem túlzás molekuláris oszteológiáról beszélni. A csonttömeg kvantitatív mérésén alapuló oszteodenzitometria, valamint a specifikus biokémiai laboratóriumi eljárások nemcsak a betegségek korai stádiumában történő felismerésének rutinszerűen használt eszközeivé váltak, hanem a terápia eredményességének monitorozását is lehetővé teszik.