Bővebb ismertető
részlet
Bevezetés
A köhögés szervezetünk egyik fontos védekező mechanizmusa, amelynek kiváltásában a leggyakoribb szerepet a légzőrendszerben fiziológiásan termelődő szekrétum minőségének pozitív vagy negatív irányban történő változása játsza. Ez egyben azt is jelenti, hogy a beteg köhögését nemcsak köhögéscsillapítókkal befolyásolhatjuk kedvezően, hanem olyan gyógyszerekkel is, amelyek a légúti váladék konzisztenciáját, ill. a nyálkahártya állapotát kedvezően befolyásolják. A köhögéscsillapítók alkalmazása bizonyos esetekben egyenesen hátrányos; rontják a mukociliáris clearencet, elősegítik a váladék besűrűsödését, váadékpangást okoznak, így a fertőzések kialakulását is elősegíthetik.
Indiában évszázadokon át köhögéscsillapítóként használták az Adhatoda vasica Nees nevű növényt. Amikor a szer Európába átkerült, és hatóanyagát, a vasicint szintetikus úton - kevés módosítással - előállították, a farmakológiai vizsgálatok során kitűnt, hogy nem sui generis köhögéscsillapító, hanem expektoráns. Így, amióta 1963-ban a terápiába bevezették, expektoránsként használják.