Rehabilitáció I-II. [antikvár]

A Földön több mint 600 millió fogyatékos ember él, közülük csaknem 400 millió munkaképes korú. Közülük a munkanélküliek aránya nagyságrenddel magasabb, mint az átlagnépességben kimutatható, egyes országokban a fogyatékosok 80%-a nem dolgozik. A fogyatékosság és a rokkantság tehát napjainkra szinte az egész világon globális társadalmi problémává nőtte ki magát. A világ különböző országaiban a fogyatékosság és a rokkantság kezelésében az elmúlt egy-két évtizedben jelentős szemlélet- és gyakorlatváltozás következett be. A kérdéskör megközelítésének két módja alakult ki: - az „Újvilág" országai - Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália - az emberi jogok érvényesülése, az antidiszkriminációs politika keretei között kezelik a problémát; - az európai uniós országok többsége a különböző foglalkoztatáspolitikai tennivalókra helyezik a fő hangsúlyt, de ezekben az országokban is rögzítették az alkotmányban és más törvényekben a fogyatékos egyének jogainak érvényesítését. A fejlett gazdasággal és szociális ellátórendszerekkel rendelkező országokban az egyik legfontosabb célként fogalmazzák meg a betegség, sérülés vagy rendellenesség következtében fogyatékossá, rokkanttá vált állampolgárok esélyegyenlőségének, különböző társadalmi tevékenységekben való aktív részvételének biztosítását. A fogyatékossági törvénnyel, az esélyegyenlőség megteremtését szolgáló különböző jogszabályokkal és intézkedésekkel, a fogyatékos emberek támogatási rendszerével, a rehabilitáció és az újbóli foglalkoztatás megvalósítására irányuló erőfeszítésekkel az elmúlt években hazánk is jelentős lépéseket tett e cél megvalósítása felé.