Reumás vasutasok Indometacin kezelése [antikvár]

A reumás betegek gyógyításának történetén végigtekintve a klasszikus salicyl és amidazophen, valamint arany therápia mellett forradalmi jelentőségű volt a corticosteroidok alkalmazása (1). A kezdeti - drámainak nevezhető - eredmények után csakhamar a nem kívánatos mellékhatások is jelentkeztek (mellékvese elégtelenség, fertőződési veszély fokozódása, ulcus, osteoporosis stb.) Ez vezette a kutatókat arra, hogy újabb, hatásos, de kisebb veszélyekkel járó gyógyszerek után kutassanak. Stenzl felfedezte a phenylbutazont (Butazolidin), amely tulajdonképpen az amidazophen oldószere volt, de sajnos ez a gyógyszer is számos mellékhatással rendelkezik (ulcus, agranulocytosis, leukopenia stb.) Page 1951-ben a Mepacrinnel tett megfigyelése (2) indította el a chloroquin származékok (Amodiaquin, Aralen, Delagil, Nivaquin, Resochin stb.) hosszú sorát, amelyek sokáig, mint steroidmentes, kis toxicitású vegyületek eredményesen voltak alkalmazhatók C vitaminnal kiegészítve (3) a reumás kórképek gyógykezelésében.