Sugárvédelmi és belsődozimetriai ismeretek III. [antikvár]

A nukleáris medicina fejlődése megkövetelte, megköveteli az izotóp laboratóriumi munka további ésszerű tagozódását. A szaktudás megszerzésére indult tanfolyam felvételi követelménye volt, hogy a jelentkező rendelkezzen izotóp laboratóriumi asszisztensi képesítéssel. Ez magába foglalja azt a feltételezést is, hogy az atomfizikai, sugárbiológiai, méréstechnikai, sugárvédelmi, stb. alapismereteket már elsajátította és tudja. Csak ilyen körülmények mellett lehet a sugárvédelmi és dozimetriai anyagot a bővített sugárvédelmi ismereteket meghaladó keretekben, rövid formában közreadni. A régebben tanult ismeretek felelevenítésére, a könnyebb értelmezhetőség kedvéért a hallgatók figyelmébe ajánlom a : - Prof. Dr. Vittay Pál szerkesztésével 1986-ban megjelent: Radioizotópok diagnosztikai alkalmazása és az Izotóplaboratóriumi asszisztensek gyakorlati munkafüzete című, az Egészségügyi Minisztérium által kiadott jegyzeteket, - Györgyi Sándor és Krasznai István szerkesztésében 1985-ben megjelent: Orvosi izotóptechnika (Medicina) könyvet, - A 7/1988.(VII.20.) SZEM rendeletet, - A MSZ 62/1-1989 Ionizáló sugárzás elleni védelem c. szabványt. Korunk egyik fontos kérdése az, vajon az ionizáló sugárzások alkalmazása mennyire hasznos vagy káros az egyén és a társadalom részére. Amennyiben haszon származik belőle, akkor az elkerülhetetlen káros hatásoknak hol szabhatunk határt? Milyen módszerekkel vethetünk gátat a sugárzástól származó nemkívánatos jelenségeknek? E kérdéskörhöz ad ismereteket a jegyzet, amelyet az izotóp-laboratóriumi gyakorlatban haszonnal forgathat a tisztelt olvasó.